Századok – 1974
Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III
688 KRKTZOI MIKLÖSNÉ rult, s négy nemzedék árnya áll intőleg az ösvényen, melyen Éjszakamerika története indult s még mindeddig nem láthatni végét e gyalázatos kegyetlenkedéseknek" (Csatár, 1861. 6. sz. 48). A Hírmondó „A rabszolga-vadászat" és ,,A rabszolga-eladás" című cikkekben ismerteti helyzetüket, majd hozzáteszi: „Nem búsítom tovább az olvasót ily fekete képek rajzolásával. Adjon hálát Istennek, hogy itt született, és nem Amerika gúnyosan szabadnak hirdetett földén. Vesszen Amerika minden kincsével, tudományosságával, intézeteivel, ha a mi fő az nincs meg benne, az emberiség, emberszeretet." (1861. ápr. 9. 86 — 87.) A későbbi években is ébren tartja a sajtó az érdeklődést a négerek sorsa iránt. A Hölgyfutár beszámol arról, hogy Dél-Karolina felszabadított részén az északiak megvizsgálták a négerek korábbi helyzetét és szörnyű kínzásokról értesültek. Egy asszonyt például félig agyonkorbácsoltak, mert elégette a kását és a sebébe pecsétviaszt csöpögtetett a gazdája, majd újra megkorbácsolta (1863. szept. 3. 223). Rendkívül radikális hangú Ormody Bertalannak2 2 „A néger" című nyolcvan soros verse, amely a Fővárosi Lapokban jelent meg. Tiltakozik a négerek emberi méltóságának meggyalázása ellen. Mint írja, a néger Afrikában még bátor, önérzetes; Amerikában megalázzák, de megtörni nem tudják. Gyűlölet ég benne elnyomóival szemben. Le akarja ütni az őrét, de a lánca visszarántja. A rabszolga szemében a lázadás tüze ég: már megelégelte az elnyomást (1864. júl. 3. 631). Frémont tábornoknak „egy rendkívüli sensatiot gerjesztett" kiáltványát közli a Sürgöny, amelyben Frémont a lázadók rabszolgáit szabadoknak nyilvánítja (1861. szept. 26.). Amikor Frémont-t emiatt félreállítják, a többi lap is figyelemmel kíséri sorsát. A londoni Times washingtoni tudósítója meglehetősen tárgyilagosan ítéli meg Lincoln vonakodó magatartásának indítékait a rabszolga-felszabadítással szemben, a háború elején. „Lincoln ismeretes elvei daczára nem akarja a hidat fölégetni egy oly határozat aláírása által, mely — ha teljesen le nem rontja is — de nagyon kevesbíti a kibéldtési párt számára fönnmaradt kilátásokat" (Sürgöny, 1861. szept. 6.). A Népbarát már 1862 végén jelzi a négerek felszabadításáról szóló, készülő proklamációt. 1863. január elseje után majdnem minden lap megemlékezik a proklamációról, de mind csak röviden, egy-két mondatban. Egyedül a Népbarát közli a teljes szövegét (1863. jan. 26—29.). Nem érzékelik, milyen fontos elvi döntésről van szó, már a polgárháború folyamán, kimenetelét meg sem várva. (Ugyanilyen hallgatás veszi körül a polgárháború időszakának másik nagyfontosságú törvényét, a szabadföldosztó Homestead Act-et.) Az északi hadsereg néger munkásait, majd néger katonáit természetes jelenségnek tartották, de nagy feltűnést kelt, amikor a déliek, az összeomlás előtt elkezdik sorozni a négereket. Újságaink kissé tanácstalanok erre a hírre, mert látják sokszorosan ellentmondásos, bonyolult jellegét. A szolgasorsból kiszabaduló négerek viselkedését festi egy ismeretlen forrásból származó, „M.B."-vei jelzett cikk és kép: „Néger rabszolgák az uraság távollétében." A tárcaíró hangsúlyozza: „Szép, magasztos, fölemelő eszme a szabadság; de csak a műveltség magyarázza meg jelentőségét s ad utasítást a vele való élésre. . . . E szerencsétlenek még soká fogják viselni a rabság, legalább a szellemi rabság bilincseit, még ha az éjszakiak győznek is" (Családi Kör, 1866. 7. sz. 147). A Népbarát a felszabadult négerek kezdeti örömmámoráról ad hírt: „A Richmondba bevonuló csapatok elsői, mint tudjuk, négerek voltak. Ha már puszta megjelenésük nem lett volna fekete testvéreik számára, kik eddig a richmondi rabszolgatartók ostora alatt hajlottak meg, a szabadulás jele, — úgy az újon költött örömdal, melylyel a déli államok fővárosába bevonultak, kellett, hogy e hatást előidézze; versszakai a következő sorokkal végződnek: » A Massa (úr) fut, ho ho ! A fekete marad, ha ha ! Eljött a nagy ország ! És az örömév itt van!«" (1866. ápr. 30. 209).23 A rabszolgák polgárháború utáni sorsát nálunk egyesek kezdettől fogva kétellyel szemlélték. Mái' 1861-ben felteszi a kérdést „Sz-i": „Váljon érintendi-e a bekövetkező válság az egyik vagy másik párt anyagi előnyein kívül az erkölcsi magvat — a rabszolgaság elveit is — végleges megoldásra vezetve?" (Családi Kör, 1861. aug. 4. 490). A háború végén, az Észak győzelmét méltató sorokba a várakozás hangja is belevegyül. A közvélemény várta azokat az intézkedéseket, amelyek biztosították volna, hogy a négerek ténylegesen teljesjogú állampolgárokká válhassanak, s amelyek a valóságban nagyrészt elsikkadtak. A Politikai Újdonságok közli a Herald interjúját Lee tábornok-22 Ormody Bertalan (1836-1869) alkalmi, főleg politikai költeményeket írt irodalmi folyóiratokba. 1867 -ben a Pecsovics című élclapot szerkesztette. 11 Az ezzel kapcsolatos anyag olyan bőséges, hogy e cikken belül nem vállalkozhatunk ismertetésére, csak néhány példát ragadunk ki.
