Századok – 1974

Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III

AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ A MAGYAR SAJTÓBAN 689 kai, aki szerint a rabszolgakérdés nem állt volna a megegyezés útjában, mert „a Dél legjobb emberei rég az intézmény eltörlése mellett voltak". Lee is sürgeti a rabszolgakérdés teljes megoldását, „másként a legnagyobb igazságtalanság lenne a fekete fajon elkövetve" (1865. máj. 24. 244). Lee jól látta, hogy Észak sokat hangoztatott kettős célja: az unió egységének elvi tisztázása ós a rabszolgakérdés a háború végén csak félmegoldásig jutott el. S a Politikai Hetilap 1865. júl. 3-án már arról számol be, hogy Richmondból néger küldöttség jelent meg Andrew Johnson elnöknél, és „panaszt emelt ama méltatlan és durva bánásmód ellen, melynek a mostani katonai parancsnokság alatt, e városban ki vannak tetetve . . . úgy hogy a négerek mostani állapota egy cseppel sem jobb, mint a korábbi rabszolgaság". 4. A háború lefolyása Bár a magyar lapok rendszeresen beszámoltak a hadieseményekről, a hadszíntér távolisága következtében a magyar közvélemény aligha alkotott összefüggő, világos képet az északi és déli hadmozdulatokról, a tervszerűen kidolgozott hadjáratokról. A hírek elszórtak. Általában 2 — 3 hét késéssel kerültek a magyar lapokba, aszerint, hogy mikor érkezett hajó Európába, hírekkel. A magyar sajtó mégsem elsősorban a hadiesemények értékelésével foglalkozik. Sokkal világosabban bontakozik ki benne az események politikai jelentőségének felismerése. Egy-két jelentéktelen ingadozástól eltekintve sohasem tekintette kétségesnek az Észak katonai győzelmét. Az érlelődő konfliktusról már korán jelentek meg hírek; ezek gyakoribbá váltak 1860 őszén és telén. Még nem látják tisztán, vajon sikerül-e tárgyalások révén elkerülni a fegyveres összeütközést. A Sürgöny a semmitmondó, bizonytalankodó helyzetjelentés klasszikus példáját adja 1860. dec. 15-ről szóló tudósításában: „Általában ha szinte a helyzet komolyabbá lett is, de azt mégsem lehet egészen kétségbeesettnek tekinteni" (1861. jan. 9.). A paraszt-iparos olvasóközönségnek szánt Népújsága sokkal világosabb nyelven és nagyobb biztonsággal közli a felismerést: „Amerikában nagy háború készül, miután az éjszakiak és déliek között történt meghasonlás orvosolhatatlan, miért is a déli részek elszakadását többé semmi diplomatiai ügyesség sem gátolhatja" (1861. jan. 13.). Az óvatosabb Sürgöny (a hivatalos lap) csak március 24-én meri megkockáztatni: „Az amerikai Egyesült államokból érkezett tudósítások fölriasztók. Ezek szerint a dél és éjszak közt a polgárháború erős léptekkel közéig." A déli államok fokozatos elszakadását, a Sumter-erőd feladását, sőt az ellenségeskedósek megkezdését és Észak első hadsereg-szervezési lépéseit is csak rövid hírek jelzik. Ezekben a hónapokban itthon az országgyűlés, külföldön Olaszország, Franciaország és Anglia magatartása kötötte le a figyelmet és a közvélemény részvéte is elsősorban a súlyos helyzetben levő lengyelek felé fordult. A már többször említett ,,Sz-i" írja az első színvonalasabb összefoglalást a polgárháború kilátásairól, 1861. aug. 4-én, amikor a magyar országgyűlést már két hete feloszlatták s volt idő a tengeren túlra is figyelni. Mint írja, a polgárháború „földrendítő jelentőségében legmélyebb figyelmünket igénybe veszi". A magyar olvasó türelmetlen: döntő csatát vár, pedig még alig derült ki a harc szükségessége. „Az elnök felhívása önkéntes csapatok felállítására azon rendkívüli hatással bírt, hogy rövid idő alatt 500.000 ember a szolgálatra jelentkezett, minden esetre a hazaszeretet s honfiasság dicső példája." Dél kezdeti katonai sikereit így indokolja: „A dolog természetében rejlik, hogy a déli államok konfederáeziója előbb szedhetett össze rablóbandákat, melyekkel az országot itt-ott nyugtalaníthatja". Azt írja, hogy az északi sereg összetétele sem tökéletes, ott is van „csőcselék" (Családi Kör, 1861. 489 — 490). A katonailag legszakszerűbb cikket „Áz Egyesült-államok szárazföldi hadereje" ennen a Vajda János által szerkesztett Csatár közli, a hadsereg létszámáról, szervezeti fölépítéséről és ellátásáról (1862. jan. 4. 10—11). Az Unió hadseregének gyakorlatlanságáról szóló híreket is átvesz a magyar sajtó. „Egy virginiai levél kedvezőtlenül tünteti fel az éjszakamerikai haderőt. Van ugyan 650.000 ember, de ezek csak ugyanannyi fegyverforgató ember összegét, nem pedig seregeket képeznek." A forrásként megadott Courrier de la Rochelle New York-i levelezője szerint egy tízezres létszámú európai hadsereg elég lenne az Unióé ellen (Sürgöny, 1862. jan. 9.). Ezek a kicsinylő és a francia-angol hivatalos véleményre jellemző cikkek már a Trent-ügy következményei. A Trent angol hajón az Unió által elfogott déli ügynökök sorsa a magyar sajtóban is uralkodó híranyag 1862 elején. Beszámolnak a Trent-ügy következtében növekvő feszültségről, sőt háborús veszélyről az Unió és