Századok – 1974

Közlemények - Kretzoi Miklósné: Az amerikai polgárháború a magyar sajtóban 1861–1865 között 680/III

682 KRKTZOI MIKLÖSNÉ ,,1861. aug. 22-én a fegyveres erővel fenyegető császári hatalom parancsszavára feloszlott az országgyűlés."5 Újra reménytelen évek következnek, a passzív ellenállás ideje, mint az ötvenes években, de már más színezettel. Dac és akasztófahumor jellemzi a hangulatot. ,,A magyar országgyűlés szétoszlatása után most a megyei bizottmányok ós képviselőtestületek megszüntetésével kezd foglalkozni a magát alkotmányosnak nevező kormányhatalom. . . A magyarországi hivatalnokokhoz parancs érkezett, hogy szakállukat múlhatatlanul az előbbi rendszer alatti normák értelmében kiborotválják; magyar ruhát ne viseljenek; ellenkező esetben disciplinaris úton fognak az ellenszegülőkkel elbánni, minthogy az anarchikus szakái, s a magyar ruha a birodalmi alkotmányt veszélyezteti" (Anvák Hetilapja, 1861. aug. 24. 168). Az újraéledt abszolutizmust a sajtóban elsősorban a cenzúrán lehet lemérni. Az újonnan megindult lapok küszködnek a felemelt óvpénzekkel és a hetente előforduló betiltással. 1862 — 63-ban állandóan találkozunk a bejelentéssel, hogy „elháríthatatlan akadály" miatt elmaradt az előző szám, kimaradt a vezércikk vagy a politikai karrikatúra. A keserűség mélyen él a közvéleményben és már sokan belefáradnak a meddő csatározásba. Az anyagi érdekek: gabonakereskedelem, kölcsönök, épülő vasutak, hitel stb. Ausztria felé vonzzák az ebben érdekelteket. A gabonakereskedelem fejlődésének egyik oka, hogy nagyobb szükség van Magyarország exportálható gabonájára. Oroszország, India és az Egyesült Államok ezekben az években kiestek a gabona-exportáló államok közül. Magyarországon fejlődik a mezőgazdaság és a mezőgazdasági ipar. Az újságok tele vannak mezőgazdasági géphirdetésekkel. A chicagói McCormick-féle arató-és kaszálógépet Trefort Ágoston, a későbbi kultuszminiszter ajánlja a magyar mezőgazdaság figyelmébe. „Mi tagadás benne — mi impressionabilis emberek vagyunk — s vannak epocháink, hol kizárólag a politikának élünk, most azonban politikai életünk szünetelvén, karoljuk fel kettőztetett erővel gazdasági érdekeinket; hiszen, a mint mondom, a szabadságra hivatott nemzetek mindig szerették a földmívelést" (Csatár, 1862. júl. 17. 123). A gabonakereskedelem és a mezőgazdasági ipar fejlődése ellenére a kisparaszt és az elszegényedett középbirtokos gondokkal küzd. Befelé fordulva él s alig hatol el hozzá a mozgékonyabb, humánus érdeklődésű sajtó. A világpolitikából elsősorban az olasz függetlenségi ós egységmozgalmak érdeklik a közvéleményt; már 1860-tól kezdve a lengyel nép hősi küzdelme indítja mély, testvéri együttérzésre; kijut később a részvétből Dániának is Schleswig és Holstein elvesztése miatt. Szimpátia minden elnyomott nép iránt, gyűlölet minden politikai, történelmi igazságtalansággal szemben — ez nyilatkozik meg az amerikai polgárháborúról szóló véleményekben is: ez a nagy áron megtanult történelmi lecke. * A magyar közvélemény főleg másodlagos forrásokból alakította ki elképzeléseit az Egyesült Államokról. Ez a kép a XIX. század elején és a reformkorszak alatt szinte teljesen egyértelműen kedvező volt.6 Csodálattal és rokonszenvvel gondoltak a gyarmati sorból önmagát felszabadított Amerikára; a Függetlenségi Nyilatkozatban pedig az emberiség történelmének addigi legmagasabbrendű okmányát tisztelték. Bölöni Farkas Sándor erdélyi író és utazó „Utazás Észak Amerikában" című útikönyvében7

is a felvilágosodás, a haladás és a demokrácia gyakorlati megvalósulásának keresése tükröződik. Amikor megpillantja a New York-i öblöt és Amerika partjait, így sóhajt föl: „valyon e' szép Hazában, a' Szabadság, az elnyomott emberiség és jussok menedéke hellyét valóban megtalálom e?" A válasz pozitív, sőt végig lelkes hangú. Méltányolja az emberi méltóság tiszteletét, az egyénbe vetett bizalmat, a demokratikus önkormányzatot, amelyek nyomaival lépten-nyomon találkozik. Fájdalommal hasonlítja össze a látottakat az otthoni viszonyokkal. „Hiába keresi az Idegen a' nagy rangú embereket, a' hatalmas Elöljárókat, a' fénylő tisztviselőket, azok mind, csak közönséges Polgárok ! . . . Nincs Privilégium, Nemesség ! nincsenek titulusok, ordók, czéhek ! nincs titkos Politia ! Mely fontos tárgyak ezek egyenként az Idegennek !"s Az üldözöttek menedékhelyének tekinti az Egyesült Államokat. •I. m. 61. • Lvtínich Imre: Az amerikai demokrácia a reformkorbeii magyarság tudatában (1830 — 1848). Hosiadik Század, 35. köt. 1947. 48-56. 7 Kolozsvár, 1834. • I. m. 28.