Századok – 1974
Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III
A KIÉLI TALÁLKOZÓ t>675 irat nem véletlenül fejeződik be Kánya közlésével, nem véletlen, hogy hiányzik Ribbentrop reagálása, mert nem lehetett a külügyminiszter közlése iránt hitel. Jól láthatták azt, hogy a német barátság elvesztésétől rettegő, félelem szülte engedékenységről van szó. Ebből a fogalmazásból is kihámozható a nyugati hatalmakkal való végzetes szembekerüléstől és így a teljes pusztulástól való félelem. Véleményünk szerint ezen idézett kijelentés tükrözi a leghívebben a németországi látogatás Kánya felfogására gyakorolt hatását, ós ez adja meg az október 1-i indulásra vonatkozó kijelentés valós értékét. Nevezetesen azt, hogy Kányának be kellett látnia, nem tud olyan helyzetet teremteni, amelyben 100%-os biztonsággal a háta mögött indulhat Csehszlovákia ellen. Abban a súlyos determináltságban, amelyben a magyar külpolitika gyökeredzett, ennek a törékeny, pókhálófinomságú gondolati-diplomáciai konstrukciónak — Blednek — szükségszerűen szét kellett foszlani. Ezért kényszerül arra Kánya, hogy a „normális" helyzetben szokásosat, a „viszonylag biztos" sikerrel kecsegtető kockázatot késznek mutatkozzék vállalni. „Karinhallban — olvassuk tovább — csak rövid idő kínálkozott politikai megbeszélésekre, éspedig egy vadcserkészésen a kormányzó és Göring vezértábornagy között, aki vacsora után még pár percig Imrédy úrral is beszélgetett négyszemközt. E beszélgetésekről a kormányzó és a magyar miniszterek elmondották, hogy előbbi, utalással a magyar hadsereg pillanatnyi gyenge pontjára, amely az új alakulatoknak a fegyverkezési program keretében éppen most kezdődő felállításából adódik, igen kívánatosnak minősítette a Csehszlovákiával való fegyveres konfliktus elhalasztását legalább tavaszig."16 1 Érdemes itt egy pillanatra megállni. Nemcsak arról van szó, hogy újabb adalékot találtunk, amely ismét megkérdőjelezi Weizsäcker feljegyzése vonatkozó részének hitelességét. Hanem arról is, hogy felettébb kétkedéssel kell fogadnunk a történeti irodalmunkban egyébként nem egy helyen fellelhető magyarázatot, mely szerint a magyar álláspont megváltoztatásában Horthynak döntően befolyásoló szerepe lett volna.162 „Göring vezértábornagy teljes megértést mutatott az álláspont iránt és úgy vélte, hogy az időpont még amúgy sincs meghatározva. Német szempontból is üdvözölné a halasztást, és ebben az értelemben fogja befolyását érvényesíteni. A magyarok ezt a kijelentést először nagy lelkesedéssel fogadták, e tekintetben azonban nem ringatják magukat túl rózsás illúziókban."16 3 Göring tehát valóban sokkal diplomatikusabban, simulékonyabban viselkedik.164 Ehhez persze a hazugság is hozzátartozik. Nemcsak az árulja ezt el, hogy — feltehetően partnerei számára is átlátszó — valótlanságot állít (tudniillik, hogy „az időpont még amúgy sincs meghatározva"), hanem az is, hogy rögtön ez után az állítólag meg nem határozott időpont elhalasztása érdekében ígéri „befolyását érvényesíteni". Ezért aztán érthető, hogy „a kijelentést először nagy lelkesedéssel" fogadó magyarok nem ringatták magukat „túl rózsás illúziókban". „A vezértábornagy is azon a véleményen volt, hogy egy német—cseh konfliktus kitörése esetén Magyarország csak akkor lépjen akcióba, ha Jugoszlávia magatartása már tisztázódott, bár ő bízik abban, hogy Stojadinovic semleges marad. Göring „már negyedórával a mi augusztus 26-i esti elutazásunk után egy München környéki helyre utazott vonattal, hogy ott Neuhausen főkonzul közvetítésével Stojadinovic bizalmi emberével találkozzék. Szándékában áll Pál régensherceggel is felvenni az érintkezést. Megígérte a magyaroknak, hogy értesíti őket, mihelyt tisztázódott Jugoszlávia konfliktus esetén várható magatartása."165 Ismeretes az, hogy Göring éveken keresztül foglalkozott Jugoszláviával, illetve annak a tengely számára való megnyerésével.16 6 Ennek során az a határozott véleménye formálódott ki, hogy Németország számíthat Jugoszláviára, az a Csehszlovákia elleni agresszió idején nem fog nehézséget támasztani. A marsall ebbe a Magyarországgal szembeni „pozitív" magatartást is beleértette. Mégis most — megint csak, hogy a megromlott német—magyar viszonyt javítsa — koncedálni látszik a magyarok Jugoszláviáról kialakult felfogását. „Mindenesetre Kánya úr alig hiszi, hogy Stojadinovic precíz választ ad. A véleményT itt sokkal inkább az, hogy Jugoszlávia számára elsősorban Franciaország és Anglia magatartása lesz mérvadó, Mussolini ígéreteinek, amit a magyar miniszterek legutóbbi római Uo. 1,2 Ld. pl. MAGYARORSZÁG, 101. 1. >» WILHELMSTRASSE 139. sz. 1,4 Macartney egyenesen azt írja, hogy a németek között egyedül Göring volt az, aki konstruktívnak és segítőkéinek mutatkozott (CAM 245. 1.). "5 WILHELMSTRASSE 139. sz. '••Vö. MAGYARORSZÁG, 15. sz.
