Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

(>40 HÉTI К. LÁSZLÓ A hosszú és nehézkes tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, miután a Rima a tulajdonosok 6 millió K-t kitevő követelésével szemben csak 3 millió K-t ajánlott fel a 20—25 millió q-ra becsült érckészlet örökjogú átengedése ellenében.5

8 A saját vasérc termelési költségének emelkedése, a szükségletnek vásárlás útján történő beszerzése, a megbízhatatlan minőségű koksz fokozódó drágulása, az üzemi segédanyagok beszerzési nehézségei messzemenően éreztették káros hatásukat a kohók üzemmenetében. A fenti nehézségek miatt Likéren leállított kohóüzeni termeléskiesését az Ózdon működő három nagyolvasztó nem tudta pótolni. És bár a vasérctermelés volumene csökkent a legkevésbé (mindössze 2%-kal), a nyersvastermelés már 16%-os, és a szénhiánynyal is küzdő acél- és hengerművek termelése átlagban 20%-os zuhanást mutatott. A készáru-szállítások mértéke az árukészletek egy részének tudatos visszatartása miatt (a háború óta első ízben) csökkent, mégpedig az előző év első félévéhez viszonyítva 30,7%-kal. Az 1917/18-as üzletév első félévében már mind az áru-, mind az értékforgalomban csökkenés állt be. 31 %-kal esett vissza az áruszerkezet legprofitképesebb alkotóelemei közé sorolható durva- és finomhengeráru termelése. 1918 telén az üzemek megszokott rendje már csak nagy fáradsággal és a munkások bérköveteléseinek részbeni teljesítésével volt fenntartható. A munka és a tőke összecsapása az osztályharc mindhárom területén kibontakozott. „Hogy a szocialisztikus munkásmozgalom ilyen irányt fog venni, ez idő szerint még beláthatatlan, de igen elszomorító tény — mondotta Bíró Pál —, hogy az egész ipari munkásság minden kulturális előkészítés nélkül a szocializmus karjaiba lett hajtva és talán soha helyre nem hozható hiba, hogy a kormány annak idején nem támogatta ipari egyletek létesítését a Trade Union és a német Gewerkschaftok jól bevált mintájára." Nyilatkozatában figyelemre méltó beismerés, hogy még a sajátos és mindaddig sikeresen alkalmazott munkás- és szociálpolitikát folytató Rima-művek dolgozóinak körében is mély gyökeret eresztett a szocializmus eszméje. A Rima urai azonban még 1918 februárjában sem adták fel a reményt, hogy a munkások feletti ellenőrzést visszaszerezhetik. Elsődleges céljuk az volt, hogy a bérkövetelések részleges kielégítésével elejét vegyék a termelést bénító sztrájkoknak és megmozdulásoknak. Az életkörülmények szakadatlan, gyors romlása következtében azonban a munkások szociális helyzetének javítására tett intézkedések elégtelenek voltak. A munkabeszüntetéssel való fenyegetések — különösen a bányaüzemeknél — továbbra is napirenden voltak. A művek igazgatója, Zorkóczy szerint a termelés csökkenése annak tulajdonítható, hogy a bányamunkások a felemelt fizetések révén olyan „magas keresetre tesznek szert, amely az ő igényeiket túlszárnyalja", vagyis kisebb termelés mellett is elérik azt a színvonalat, amelyet elérni akarnak. Rosszabbodtak a termelés feltételei a Rima társult műveiben is, ugyanazon okok miatt. A Hernádvölgyi üzemeiben is a termelés kényszerű korlátozásához vezettek. Az acél- és hengerművek hónapokon át csak korlátolt üzemmel dolgoztak. A bányák termelését a munkásság „ellenséges magatartása miatt" hetekre teljesen be kellett szüntetni. M Uo. 1918. II. 19. 3. cs. 1. sz. Z. 368.