Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A BIMAML'BÁNY-SALGÓTARJÁNI VASMŰ BT. 639 Szerinte a vámuniót csak korlátozottan, a szükségletek fokán lehetne megvalósítani. Felfogása tehát Smolkáéval rokon.5

5 A vámunió gondolatával legnyíltabban Bíró Pál szállt szembe. Wekerle Sándor miniszterelnök kijelentésére, hogy a „szorosabb gazdasági közeledés Németország és Magyarország között a nehézipar ellenzése dacára is lehetséges lesz", így válaszolt: „A vámunió terve nemcsak a nehézipar, de a hazai iparágak többségének létérdekeibe ütközik." „A vámunió" — folytatta, — „egyenesen a vasipar megszűnésére vezetne". A hazai vasipar öszszeomlása pedig arra, hogy „alig volna Magyarországon iparág, amely ne kerülne Németországgal szemben egyenesen függő helyzetbe". A közös vámterületen a német túlsúlyt még a Balkánnal kötött vámunió ( !) sem ellensúlyozhatná, hiszen „még hazai piacokon sem tudnak védekezni a német versennyel szemben, akkor a nemzetközi és német versennyel a Balkánon különösen nem".5

6 Bíró Pál érveit kétségtelenül a magyar vasipar hosszú évtizedekre viszszanyúló gyakorlati tapasztalatai támasztották alá. A ,,Mitteleuropa"-tervet a vasipar (miként általában a nehézipar) elvetette. A vasipar vezetői a vámunióval szemben az osztrák-magyar kartellszerződések megújításának tervét támogatták. Jól látták, hogy a Németországgal együtt alkotandó vámunió tervében sincsen semmi, ami számukra elfogadható. A nagyipar és így a vasipar, azoknak a Tisza-vezette politikai erőknek a szövetségesévé vált, amely erők a Monarchia egész struktúrájának változtatás nélküli fennmaradásáért szálltak síkra. A háború utolsó éve; 1918 A háborús gazdaság bomlási tünetei az 1917/18-as üzemévben a Társulat termelő tevékenységében is mindinkább felszínre jutottak. Tovább súlyosbodott a mindeddig megoldatlan alap- és tüzelőanyag-ellátás problémája, növekedtek a szállítás nehézségei. Az affiliált vállalatok finánciális helyzete megingott. Zorkóczv műszaki igazgató 1917 szeptemberében a termelés biztosítása érdekében a szénellátás és általában a szállítás gondjain enyhítő új, 800 000 korona befektetést igénylő tervjavaslatot terjesztett az igazgatóság elé.5

7 Az igazgatóság a tervet jóváhagyta. A farkaslyuki szénterületről is megindult (napi 15 vagont kitevő) szállítások enyhítették ugyan a Társulat tüzelőanyag-gondját Ózdon, de a szén-kérdés vállalati vonatkozásban továbbra is megoldatlan maradt. A vasércellátás színvonala — szemben a tüzelőanyaghiánnyal — az 1917/1918-as üzemév első félévében viszonylag kielégítő volt. Az igazgatóság a beruházások megtérülési idejének lerövidülésétől és az inflációs nyomás ösztönző hatásától is vezettetve, az új bányaberuházások mellett tartósan törekedett a vállalat vasérctartalékainak (ingatlanvagyonának) szaporítására. így a régi Uniótól átvett Andrássy Dénes-féle hitbizomány 1928-ig érvényes vasérckiaknázási jogát, a terület megvétele útján, öröktulajdoni birtoklással kívánta felcserélni. 65

Hajdú Lajos : Vámszövetségi törekvések. — BKL 1916. 1. köt. jan. 1. :л Uo. Titk. ír. 37. cs. 147. sz. Dr. Bíró Pál félhivatalos levelezése. Z. 327; Tőzsdei Kurír, 1918. I. 22. sz. 57

OL RMSV Rt. Ig. ül. jkve. 1917. IX. 27. 3. cs. 1. sz. Z. 368. p.