Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A KIHAMUR.ÍXV-SALGÓTARJÁNI VASMŰ RT. 631 A kartell belső szervezettségének ez a változása rendkívüli, átmeneti jelenség volt. Nem az érdekek feladását jelentette, hanem a kielégítetlen piaci igény és a korlátozott termelési lehetőség közötti ellentmondás feloldására tett (eredménytelen) kísérlet részét képezte. Bizonyítják ezt a Rima részvények körül éppen ebben az időszakban tapasztalható tőzsdespekulációk is. Ezeknek célja az volt, hogy a Monarchia leghatalmasabb vasipari vállalatainak összefogásával a monopolszervezetnek egy új, nemzetközi méretekben is jobban koordinált és még a korábbinál is hatékonyabb formáját teremtsék meg.2

5 Az állami beavatkozás fokozódása a gazdaságban (Vita az állami beavatkozás körül) A rendkívüli viszonyok nemcsak a tőkés gazdaság monopolszervezeteiben idéztek elő változásokat, hanem a monopolista alapon szervezett gazdaság és az államvezetés viszonylatában is. A háború, miként azt a Rima nyereségmérlege is mutatja, rendkívüli mértékben felduzzasztottá a hadműveletekben gazdaságilag is érdekelt finánctőke profitját. Amíg a burzsoázia a háborús hasznot kereste, az állam eladósodott. A háborús kiadások 1916 tavaszán már elérték a havi másfél milliárd K-t. Ez annál is súlyosabb teherként nehezedett a nemzetgazdaságra, mert az állami adósságok összege már a háború kezdetén is 6,5 milliárd K-ra rúgott. A katonai kiadások összege a háború első évében a 42 milliárd K-ra becsült nemzeti vagyon 9,5%-át, és a 4 milliárd K-ra becsült nemzeti jövedelem 100%-át vette igénybe. A háború második évében a katonai költségvetés már elérte a nemzeti vagyon 11,9%-át és a nemzeti jövedelem 125%-át igényelte. így a háború nemcsak hogy felemésztette az ország teljes évi nemzeti jövedelmét, de az a költségek fedezésére még elégségesnek sem bizonyult. Az államhatalomnak tehát olyan új jövedelemforrásról kellett gondoskodnia, amelynek segítségével a hadikiadások emelkedését is fedezni tudta. Az állam a költségvetés deficitjét főként új hitelakciókkal, hadikölcsönökkel kívánta eltüntetni.2

® Az újabb és újabb hadikölcsönök enyhítették az államháztartás gondjait, de a probléma tartós megoldásához ez a módszer nem vezethetett. A közép- és kisburzsoázia a kérdés végleges megoldását olyan új adónemek bevezetésében vélte megtalálni, amelyek egyformán terhelték volna az ipart, a kereskedelmet és a mezőgazdaságot is. A javaslat ugyanakkor a háborús terheket egyértelműen a nagyburzsoáziára és a nagybirtokra kívánta áthárítani azzal az indokolással, hogy a célszerűnek vélt új adók „ott csapolják meg a jövedelmet, ahol az a legjobban felhalmozódott". És ha nem is a kis- és középburzsoázia által javasolt mértékben, de a kormány, hogy a háború költségeit biztosíthassa, kénytelen volt megcsapolni a nagyburzsoázia profitját is. „Hadinvereség-adót" vetett ki, amellyel a háborús években elért nyereség és a háború előtti 5 év nyereségátlagának különbségét adóztatta. Ilyen módon a háborús nyereség egy részét kívánta a vállalatoktól elvonni. A hadi-25

A Rimamurányi üzleti éve (MKP) Magyar Kereskedelem és Pénzügv. — 1916. úri. 25. 26

A Monarchia háborús kiadásai — Világpiac, 1916. márc. 30., aug. 3. 4 Századok 1974/3.