Századok – 1974
Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III
632 RÉTI R. LÁSZLÓ nyereség-adó bevezetése még nem volt közvetlen beavatkozás a tőkés gazdaságba. Az államhatalom a jövedelem-szabályozás szintjén tett kísérletet a monopolista és az állami érdek eredményesebb összehangolására.27 Mindezen pénzügyi erőfeszítések ellenére a Monarchia hadserege az összeomlás szélére jutott.2 8 A központi hatalmak vezető államai háborús céljaik tulajdonképpeni feladására kényszerültek. A magyar vasipar továbbra is a háborús konjunktúra jegyében dolgozott. 1916 második felében a termelés anyagi és személyi ellátottságának hiányai már nemcsak a konjunktúra kiaknázását akadályozták, hanem fenyegették a termelés folyamatosságát is. A Rima összes üzemei ugyan több hónapra el voltak látva munkával, de a rendelések teljesítése elé akadályok gördültek.2 9 A gazdaság egészét is sújtó problémák a tőkés és az állami érdekek egybeesésének feltételeit teremtették meg. Ugyanakkor az alapvető érdekegység mellett az állami és a tőkés érdek bizonyos területeken szembe is került egymással. Az állam hadi érdekei általában nem sértették a tőkés érdekeket, de bonyolulttá lett az állami és tőkés érdek együttes érvényesítésének gyakorlata a különböző (háborús) központi szervek és bizottságok esetében. A kormány által 1917-ben életrehívott „Vasközpont" pl. csak úgy mint a már korábban létesített Érc-központ, a Rimamurányi érdekeit nem sértette.3 0 A (72/1917. ME sz. rendelettel létrehozott) Szénbizottság működése azonban már vita tárgya volt a Rima és a Kereskedelemügyi Minisztérium Ipari Felügyelősége között.31 A Szénbizottság ugyanis a Rimát az ország egész gazdaságára kiterjedő háborús erőfeszítések szolgálatába kívánta állítani. A vállalat a Szénbizottságot tette felelőssé azért, hogy acéltermelését csökkenteni kényszerült.3 2 A Szénbizottság munkáját a Rimának nem állt érdekében támogatni, mert maga is súlyos tüzelőanyag-gondokkal küzdött. Ennek ellenére, mint széntermelő, nemcsak bejelenteni volt kénytelen szénkészletét, de ennek egy részét át is kellett engednie. Bíró Pál szerint a vasipar teljesítőképessége azért csökkent, mert elvették azon szénmennyiség nagy részét, amelyet üzemeiknek szántak. Kijelentette, hogy elvből ellene van az állami beavatkozásnak a gazdasági életbe, és hogy a vasipar az állami beavatkozás miatt képtelen termelni.3 3 Állami részről Vázsonyi Jenő, a szénügyek kormánybiz-27 A Rimamurányi törzsmüvei 1916 és 1918 között — Bajátszámításaink alapján — megközelítően 5 — 6 millió koronát fizettek hadinyereség-adó gyanánt. Ugyanakkor az 1915. és 1918. évek között a hat alkalommal kibocsátásra került hadikölcsönből a Rimacsoport összesen 18 millió K-t jegyzett. A célösszegek között a hadikölcsön javára mutatkozó többlet nem fejezi ki a Rima-művek háborús nyereségének nagyságát. A háborúban való érdekeltségnek a hadinyereség-adónál megbízhatóbb mutatójának tűnik a Rimacsoport hadikölcsön-jegyzésének nagysága, amely a következőképpen alakult: I. kölcsön 1 millió, II. 1 millió, III. 3 millió, a VI. 5 millió K. - OL. RMSV. Rt. Ig. ül. jkve. 1916. II. 9., V. 28. 2. cs. 4. sz. 1917. V. 24. 3 .cs. 1. sz. Z. 368. 2S Julier Ferenc: A világháború magyar szemmel. Bp. 1933. 279. 29 OL. RMSV Rt. lg. ül. jkve. 1916. X. ő. 3. cs. 1. sz. Z. 368. 30 A megalakított Vasközpont. - Bányászati Kohászati Lapok. BKL 1917. 5. sz. 31 A Szénbizottság. - Magyar Ipar, 1917. jan. 14. 32 OL. RMSV. Rt, Titk. Ir. Dr. Bíró Pál vezérigazgató félhivatalos levelezése. 35. cs. 142. sz. Z. 372. 33 Uo. Titk. Ir. 37. cs. 147. sz. Z. 372.
