Századok – 1974
Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III
626 RÉTI R. LÁSZLÓ ellentmondást tükrözték. Az aránytalanságok kialakulását és továbbélését elősegítette az is, hogy a háború kitörésekor életbeléptetett szigorú kiviteli rendelkezések viszonylag zárt fogyasztópiacot hoztak létre. A Rima áruforgalmának 91 %-a ( !) belföldre gravitált, s a közvetlen és közvetett kivitel az összeladásnak mindössze 9%-át tette ki. Ahogyan a háborús szükségletek mindinkább átfogták a Rima teljes termelési profilját, úgy változott az aránytalanságok belső szerkezete is. Egyes területeken enyhült, másutt súlyosbodott. A háborúnak állóháborúvá alakulása pl. a salgótarjáni drótárutermelés javára szolgált. A gyors vagonelhasználódás és a hajótér-szükséglet emelkedése a hengereltáruk és az acélanyagok iránti keresletet növelte. Ezzel szemben teljesen stagnált a vastartó üzlet, és a normális kereskedelmi üzlet is a minimumra redukálódott. A Hernádvölgyi, de különösen a Kaláni művek termelésének csökkenése a háborús szükségletek ellenére is tartósnak bizonyult. Ugyanakkor az Unió áruforgalmának alakulásában határozott javulás volt tapasztalható, miután a bádog állandó hadiszükséglet volt. A termelés belső szerkezeti aránytalanságainak változásai nem enyhítették azonban a legsúlyosabb, a legalapvetőbb ellentmondás bénító hatását: a kitermelő üzemek munkaerőhiánya és a feldolgozó üzemágak anyagszükséglete közötti ellentmondást. Ennek oka maga a háború volt. És mivel ezen alapvető ellentmondás feloldása képezte mindenfajta továbbhaladás legfőbb feltételét, a Társulat vezetősége a munkaerőhiány pótlására asszonyokat és hadifoglyokat állított munkába.1 2 Ez a tény, mint később kiderült, nem segítette elő a bajok kiküszöbölését. Az acélművek termelése kénytelen volt a bányák és kohók teljesítőképességéhez alkalmazkodni.1 3 Az anyaghiány (és a külföldről való anyagbehozatal nehézkessége) a nyersvastermelés 41%-os, az acélöntecstermelés 22%-os, a hengerárutermelés 25%-os és a készáru-szállítás 18%-os csökkenéséhez vezetett. A Rima-művek eredményes gazdálkodását hátráltatta a különböző ötvöző-, járulék- és segédanyagok országos méretekben jelentkező hiánya is. A különböző fémekben mutatkozó hiányt külföldi forrásokból pótolni nem lehetett. A nem kielégítő ércellátás az osztrák és német haditermelés számára is nehézségeket okozott. Ez a probléma már nemcsak a vasipar és nem is csak az egyes iparágak sajátos érdekeit sértette, hanem közvetlenül veszélyeztette az állam háborús erőfeszítéseit is. Ezért az államhatalom már az 1915-ös év végén fokozta beavatkozását a gazdasági életbe. Egyelőre még csak az ipari termelés legproblematikusabb részterületein. Az állami beavatkozás célja a hadiérdek és a monopolista érdekek kölcsönös biztosítása és összeegyeztetése volt. A hadi állammonopolista kapitalizmus erősödő tendenciájának jeleként értékelhetjük a kétmillió korona alaptőkével létesített Ércközpont felállítását. Feladata a készletek nyilvántartása, a felvásárlás és a felülvizsgált igények szerinti elosztás megszervezése volt. A termelés tulajdonképpeni problémáit ezek az intézkedések nem érintették, a háborús fogyasztást sem befolyásolták, hatókörük kimondottan az értékesítés területére korlátozódott. A szinte korlátlan értékesítési lehetőségek, a mind magasabb árak, a termelést akadályozó tényezők káros hatása ellenére is biztosították a válla-12 Uo. 1915. X. 5. 2. cs. 4. sz. Z. 368. 13 Uo. 1915. X. 5. 2. cs. 4. sz. Z. 368.
