Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A RI MAM URÁN Y — SALGÓTARJÁN I VASMŰ RT. 627 lati nyereség és a részvényjövedelmezőség jelentős emelkedését. Az első háborús év üzleti nyeresége a Rima törzsműveiben 12,1 millió K-t tett ki. Az osztalék az előző évi 5%-ról 17%-ra emelkedett. Az áremelésekkel növelték ugyan a profit tömegét, de a művek az új, 1915/1916-os üzemévben is a korábbi problémákkal küzdöttek. A bányaüzemek 1914-es munkáslétszáma (5723) 1916 januárjára (3763-ra) 30%-kal csökkent. A hiányos táplálkozás, a vasár- és ünnepnapokon is szorgalmazott termelés a munkások fizikai legyengülésével és kimerültségével járt. Mindezek következtében a széntermelés mennyisége az új üzemév I. félévében a törzsművekben csak lényegtelen emelkedést mutatott. A társult művek vonatkozásában a szén- és acéltermelés egyértelműen csökkent. A termelési költségek, különösen a szén termelési költsége általánosan emelkedett. A szén- és ércellátás nehézségei messzemenően kihatottak mind a kohó-, mind az acél- és hengerművek termelésére. Nagy erőfeszítések árán sikerült ugyan az ózdi III. számú nagyolvasztót is begyújtani 1916 elején, de a likéri kohóüzem ércfedezet híján csak addig működhetett, amíg az egész évre szükséges szürkenyersvasat ki nem termelte. Ugyanakkor a megbízhatatlan minőségű vashegyi és rákosi érc, valamint a rossz minőségű koksz az ózdi kohók hatásfokát is lerontotta. A napi teljesítmény az amúgy is alacsony 3500 qról 3000 q-ra esett. Emelkedett a termelés önköltsége is.14 A hadsereg folyton emelkedő szükséglete és az acéltermelés mennyisége között mind szélesebb rés keletkezett. Ez a helyzet oda vezetett, hogy még a magánfogyasztás teljes háttérbeszorításával is csak a legnagyobb nehézségek árán tudták a művek a hadseregszállításokat lebonyolítani. Ezért a Rima igazgatósága elhatározta, hogy a munkaerő mindinkább növekvő kimerülését, a bányaüzemek termelésének csökkenését, a kohó- és acélművek termelékenységének visszaesését a háború utánra tervezett beruházások és rekonstrukciók előbbrehozásával kísérli meg legalábbis ellensúlyozni.1

5 Meggyorsították a széngazdag telepek feltárási és kiaknázási munkálatainak előkészületeit, az előnyösnek bizonyult bérleti szerződéseket meghosszabbították. A szállítási gondok enyhítésére újabb üzemi vasutak építését határozták el.1

6

Ezek a munkálatok azonban (pl. az Ózd—Farkaslyuk-i szénterületen is) a munkaerő- és a szállítóeszköz-hiány miatt csak korlátolt mértékben haladtak előre.1

7 A munkaerőhiányon úgy próbáltak segíteni, hogy egyre több hadifoglyot alkalmaztak. A Társulat mindent megtett azért is, hogy az acél- és hengerművek termelését a lehetőségig fokozza. Ezért az ózdi gázközpontban új gázkeverőberendezést építettek, és villamos akkumulátorral ellátott szivattyú-telepet helyeztek üzembe. A borsodnádasdi lemezgyár kazánházát a Salgótarjánból áthozott kazánokkal bővítették ki. Salgótarjánban az edénygyári kovácsműhelyt, Rudabányán a kazánházat bővítették. E munkálatok eredményeként az üzemév végén szerény mértékű javulás mutatkozott a szén- és vasérctermelésben. A már felsorolt nehézségek 14

Uo. 1915. V. 28. 2. cs. 4. sz. Z. 368. 15

Uo. 1916. VII. 11. 3. es. 1. sz. Z. 368. 16

Uo. 1916. II. 26. 3. es. 1. sz. Z. 368. " Uo. 1916. VII. 11. 3. es. I. sz. Z. 368.