Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A RI MAM URÁN Y — SALGÓTARJÁN I VASMŰ RT. 643 A háborús konjunktúra kezdete — a termelés szerkezeti aránytalanságainak kialakulása Már a hadműveletek első hónapjaiban kiderült, hogy a Monarchia felkészültsége közel sem felelt meg a több fronton vívott harc követelményeinek. A háború anyagcsatái gyorsan kimerítették a raktárkészleteket. Újbóli feltöltésüket az ipar haditermelésre való átállításától várhatták. A háborús szükségletek siettették ezt a folyamatot. A megrendelések vonatkozásában a vasüzletben már 1914 végén javulás mutatkozott. Az emelkedő konjunktúrából a Rima-csoport műveinek is kijutott. A kincstár különösen a törzsműveket látta el „megfelelő" rendelésekkel. A megváltozott viszonyokból következően a depresszió munkaerőfeleslege már a konjunktúra kezdetén munkaerőhiányba csapott át. A frontok is sok munkást igényeltek az üzemektől. A bányászatban foglalkoztatott munkáslétszám 28%-os csökkenése a széntermelés 16,5 %-os, a vasérctermelés 34,7 %-os visszaesését eredményezte.8 Az alap- és tüzelőanyagtermelésnek ez a jelentős csökkenése csak azért nem okozott különösebb megrázkódtatást, mert a hadimegrendelések folyamatos emelkedése ellenére sem érte még el 1915 telén a Társulat az optimális leterheltség fokát. Még mindig korlátozott üzemmel termeltek az ózdi, a nyustyai és a korompai kohók, a dernői és a likéri telep pedig továbbra is üzemen kívül állt.9

A művek kihasználtsági foka azonban 1915 közepére már elérte a háború előtti maximális teljesítmény 85%-át. A hadseregigények emelkedése sürgetően napirendre tűzette a nyersvas- és acéltermelés fokozását, a tartósan jelentkező munkaerőgondok megoldását. A nyersvaskészleteket az acélművek feldolgozták. A likéri kohótelep már nem az üzem korlátozás, hanem „tüzelőanyaghiány miatt" állt. A vasérc- és széntermelés fokozása alapvetően a munkaerőhiány kérdésének megoldásától függött. De a sorozatos katonai behívásokon kívül fokozta a gondot, hogy a békében mindig kéznél lévő „munkaerőtartalékok" a munkanélküliek ugyancsak kimerülőben voltak. A Rima törzsműveiben 1914 július végén foglalkoztatott munkáslétszám 1915 május elejére már 27%-kal csökkent.1

0 A rendelkezésre álló erőforrásokat lekötötte a hadseregellátás. A hadianyag-gyártást a technikai feltételek szabta határig emelhették. így fokozták a borsodnádasdi lemezgyár finombádog, és a salgótarjáni üzemek drótáru-gyártását. Háttérbe szorult a sín- és a nyersbádogtermelés. A hadvezetőség közvetlen megrendeléseinek számlaértéke az 1914/1915-ös üzletévben már megközelítette a 4,3 millió K-t, a Rima-művek összforgalmának 14%-át. A közvetett anyagszállítások számlaértéke pedig, a Rima vezetőinek becslése szerint, 12 — 15 millió K-ra rúgott. így a Rima 1914/1915-ös össz-szállításainak 50—60%-át már a hadsereg vette igénybe.1

1 A termelés gyors és egyenlőtlen felfuttatása méginkább láthatóvá tette az egyes területek és szektorok között már korábban kialakult aránytalanságokat. A termelés egyes szektorai között fennálló aránytalanságok végső soron a termelés adott feltételei és a háborús piac adott igényei közt feszülő "Uo. 1915. V. 28. 2. es. 4. sz. Z. 368. 9 Uo. 1915. II. 9. 2. cs. 4. sz. Z. 368. 10

Uo. 1915. V. 28. 2. cs. 4. sz. Z. 368. " Uo.