Századok – 1974
Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III
624 RÉTI R. LÁSZLÓ A Hernádvölgyi acélművében csak egy Martin-kemence termelt, a hengerművekben pedig 2—3 napon dolgoztak. A visszaesés a kapacitás 60%-át tette ki.3 Az Unió esetében is hasonló volt a helyzet. A termelés 60%-kai hanyatlott, a termelési költség pedig emelkedett. A Kaláni műveknél a háború kitörése után a bányaüzemet teljesen beszüntették, a kohót leállították, úgyszintén a nádorhegyi Martin-üzemet is. Sőt, a gazdaságtalanul termelő nádorhegyi hengerművet el is akarták adni.4 A kényszerű termeléskorlátozások és üzemi bénítások folytán az eddig állandó munkáshiányban szenvedő érc- és szénbányászatban munkaerőfelesleg állt elő. A vashegyi ércbányákban munkáselbocsátásokra is sor került, bár a Társulat vezetői gyanították, hogy az elbocsátott munkásokat szükség esetén nem pótolhatják.5 A széntermelés fedezte az erősen csökkentett szükségleteket. Ám a Társulat vezetősége, hogy a jövőben meglepetés ne érje, a kimerülőben lévő bánszállási bánya mellett a sátai és csermelyi bányák feltáró munkálatainak céljára 750 000 K-t biztosított.6 A világháború kezdetén (1914 októberében) véglegesen nyugdíjba vonult Borbély Lajos. A műszaki vezérigazgatóság feladatkörének koordinálására korábban szervezett Végrehajtó Bizottságot 1914 júliusában átalakították. A műszaki és kereskedelmi vezérigazgatóság mellett szakbizottságokat szerveztek, a szakmai vezetés elmélyítése és korszerűsítése céljából. A VB. élére Bíró Ármint vezérigazgatói, a műszaki szakbizottság élére Zorkóczy Sámuel és Lázár Zoltán mérnököket műszaki igazgatói, a kereskedelmi szakbizottság élére pedig Bíró Ármin fiát, dr. Bíró Pált kereskedelmi igazgatói címmel nevezték ki.7 A vállalat érdeke megkövetelte, hogy a Társulat élén a mind bonyolultabbá váló kapitalista piac mechanizmusát alaposan ismerő vezető álljon, aki képes összefogni a megnövekedett termelési lehetőségekből fakadó szervezési, értékesítési, műszaki és kereskedelmi feladatokat. Bíró Ármin erre alkalmas személy volt. Úgyszintén ebben az időszakban ragadták mindjobban magukhoz a Rima vezetését a Társulat keretében gyakorlatra szert tett „ifjú gárda", amely immár kellő műszaki és kereskedelmi tapasztalattal, megfelelő látókörrel rendelkezett ahhoz, hogy maradéktalanul megnyerje a nagyrészvényesek, s így elsősorban a vállalat mögött álló pénzintézetek és bankok bizalmát. A Rima azonban korán kezdett foglalkozni a háború utáni időszakra tervezett átmeneti gazdálkodás kérdéseivel. Vezetői rosszul ítélték meg a háborút viselő államok erőviszonyait. A háború a vártnál jóval tovább tartott. Viszont rövidesen igazolódott, hogy a háború a vasipar számára optimális üzlet. 3 Uo. 1914. VII. 2. 2. cs. 4. sz. Z. 368. 4 Uo. 5 Uo. 1914. VII. 2. 2. cs. 4. sz. Z. 368. 6 Uo. 7 Uo. 1914. VII. 2. 2. es. 4. sz. Z. 368.
