Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 607 tőle elvitatott — jogaiba. Valószínű, hogy a Béla-portré pozitívvá formálódásában a László-legendának, illetve László szentségének volt nagy hatása. A László-legenda kezdő soraiban elmondja, hogy a szent „Magyarország királyainak kiváló családjából eredt", „apja a nevezetes I. Béla király volt" (1. fej.). A László-legenda az érdemek vonatkozásában nyíltan Szent Istvánhoz kapcsolja Bélát. Ez a megítélés egyenes lépés a szent királyok nemzetsége elméletének kidolgozása, a közvetlen István—László-vonal megteremtése felé. Nem véletlen, hogy a krónikakompozíció 67. fejezetében „sanctissimus rex Ladizlaus" már Szent István ,,nepos"-aként (unoka?) szerepel. Béla jogának elismerése feltételezte Salamon 1057. évi koronázása értékelésének revízióját. A 88. krónikafejezet elmondja, hogy András hazahívja Bélát, örökösévé, trónutódjává teszi, egymás között felosztják az országot. Az elejtett fonalat a 91. fejezetben veszi fel a szerző, ahol kifejti: „A rokoni szeretet és a vérségi vonzalom bizony gyakran áll az igazság útjába: András királyban az atyai szeretet legyőzte az igazságot (V-krónikacsalád: megszegte ígéretét, ami nem méltó királyhoz)", ugyanis királlyá koronáztatta meg gyermek fiát, Salamont. „Amikor Salamon koronázásán azt énekelték: »Légy ura testvéreidnek«, és Béla herceg tolmács útján megértette, hogy a kisded Salamont az ő urává rendelték, nagyon megsértődött." A szakirodalom — feltételezésünk szerint helyesen — úgy foglalt állást, amikor az itt közölt gondolatsor betoldás jellegét hangsúlyozta: Domanovszky Sándor úgy látta, hogy a 88. fejezet említett részeinél merőben új rendezéssel állunk szemben, ilyen körülmények között Bélának joga volt — a 91. fejezetben — felháborodni;10 2 Gerics József szerint a Béla hazahívásáról és az András ígérgetéséről szóló rész (88. fejezet) interpoláltsága szembetűnő, úgy látszik, hogy ezt az az író toldotta bele a szövegbe, aki a 91. fejezetben megrója Andrást Salamon királlyá koronáztatásáért; a betoldás célja világos: megteremteni a jogcímet arra, hogy Andrást szószegéssel lehessen vádolni fia megkoronázásáért. A betoldás korát illetően Gerics József úgy foglalt állást, hogy az László idejénél előbb semmiképpen sem keletkezhetett,10 3 vagyis Kálmán uralkodására helyezi azt, de a feltevését gyámolítani hivatott „Нес igitur prima regni huius divisio seminarium fuit discordie et guerrarum inter duces et reges Hungarie" (88. fej.) mondat aligha sugallja az említett megoldást. Többen104 korjelölő funkciót tulajdonítottak az „esto dominus fratrum tuorum" passzusnak (91. fej.), amely egy angol koronázási ordo része.105 Ámde tudni kell, hogy Salamon koronázásán kívül az Árpád-házi királyok közül csak III. Andráséról rendelkezünk még adattal, s őt is angol ordo szerint koronázták meg.106 Jogos a feltevés tehát, hogy az angol ordo végig a XI—XIII. században használatban volt Magyarországon,107 így a Salamon koronázásáról szóló, fentebb idézett passzust az Árpád-korban bármikor le-102 Domanovszky Sándor : Az Árpádok trónöröklési jogához. Századok,1929—1930. 49 50. 103 Gerics József: Gesta-szerkesztéseink 82 — 83. 104 Tóth Zoltán: A magyar királylándzsa történetéhez. Károlyi-Emlékkönyv. Bp. 539, 545; uö.\ A Hartvik-legenda kritikájához 66. Ld. még Polner Ödön: i. m. 70, 72; Györffy György: Századok, 1958. 579. losZoltán Tóth: „Attila's Schwert". Studie über die Herkunft des sogenannten Säbels Karls des Grossen in Wien. Bp. 1930. 131. 106 Bartoniek Emma: A magyar királlyáavatáshoz. Századok, 1923—1924. 297; wő.: A magyar királykoronázások története 35. 107 Uo.
