Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
624 KRISTÓ GYULAI folytatás, amely átdolgozta III. István történetét, — a jelen szövegből kiindulva — előkészítette III. Béla országlását, sőt alkalmasint tárgyalhatta is azt, de Mügeln gondatlan kivonatolásának ez a rövid kis rész — hasonlóan az 1163—1166. évi eseménysora is — áldozatul eshetett. Visszatérve Mügeln munkájához, néhány passzusát feltétlenül fokozott figyelemben kell részesítenünk. A Mügelnnél olvasható ama, már idézett beállítás, hogy a magyarok nem tudták, III. vagy IV. István-e a törvényes király, semmi esetre sem legitim álláspont,101 hiszen ennek alapján nem kétséges, hogy melyikük a törvényes, ráadásul Mügeln szövege expressis verbis tartalmazza, hogy III. Istvánt előbb koronázták meg, mint IV. Istvánt (54-55. fej.). Már önmagában az a tény sokatmondó, hogy a szerző — bár tudomással kellett bírnia IV. István későbbi koronázásáról — ennek ellenére sem tud dönteni a két István között az uralkodás törvényes voltát illetően. Vagyis: egy ilyen felfogás szerint a koronázás tényén felépülő legitim álláspont már egészen sokadlagos tényező. Ennél tovább is mehetünk. IV. Istvánnál a nagy termet nemcsak elkülönítő jegy a kis termetű III. Istvánnal szemben. Mügeln német szövege szerint „István, Béla fia, szép termetű volt, ezért a görög császár hozzáadta nővérét" (54. fej.). A szép testalkat tehát császári házasságra jogosít. Innen már csak egy lépés, hogy a királyi trónra is jogosítson, s ez már a legitimitás elvének halála, az idoneitás kiindulópontja, ami nehezen lehet egy legitim felfogást valló, királyát favorizáló III. Istvánkori krónikás véleménye, hanem inkább III. Béla koráé. Mügeln szövegének az a — már idézett — passzusa pedig, hogy (III.) Béláé igazság szerint (von recht) Magyarország királysága, joggal involválhatja a kérdést: milyen igazság, milyen jog alapján? Nem a legitimitás, nem is a primogenitúra alapján, hanem csakis a bölcsesség, a virtus révén; s ez már idoneitás. Nagy valószínűséggel állítható, hogy III. Béla vetette el a legitimitást, és dolgoztatta ki az idoneitás tanát. Miért ? Az ok nyilván III. Béla körülményeivel magyarázható, s valóban, itt figyelmet érdemlő mozzanatra bukkanunk. III. Béla megkoronázása nem volt joghatályos, nem az esztergomi érsek végezte. A koronázáson alapuló legitimitáshoz hasonlóan a primogenitúra sem szólt III. Béla mellett. Uralmát csak az idoneitás alapján tudta legalizálni. Az idoneitás tanának elfogadásával viszont át „kellett" értékelni idővel a korábbi történetet. V. Úgy véljük, az átértékelést a XIII. század elején végezték el. Meg merjük kockáztatni: e III. Béla-kori ideológiai fordulat nélkül nehezebben következhetett volna be László szentté avatása. László kanonizációjának nyilván egészen új megvilágításba kellett helyeznie mind az András—Béla, mind pedig a Salamon—Géza—László-történetet is. László központi hőssé lépett elő, s ezt az új szituációt az egyház is helyeselte, illetve propagálta, talán szembe is állította Lászlót azzal a Salamon királlyal, akiről a XII—XIII. században mondák, (népi) énekek szólhattak. A Salamon emléke elleni küzdelem követelte meg, hogy a XIII. század elején I. Bélát visszahelyezzék — II. István és az Almos-ág idején 101 Oeries József (Gesta-szeikesztéseink 108) arról beszél Mügeln adatai kapcsán, hogy a III. István idején működött krónikást határozottan foglalkoztatta a koronához vaió jog kérdése. — A kérdéshez azonban nem a legitim platform alapján közeledett.
