Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 587 Dolgozatunk nem vállalkozik — számos ok folytán nem is vállalkozhat — többre, mint arra, hogy a vázolt kérdés néhány vonatkozásának egyik ehetséges megoldását kísérelje meg nyújtani. II. Régóta foglalkoztatja a magyar filológusokat és történészeket, hogy a magyar krónika használta-e az adatait 1073-ig vivő Altaichi Évkönyvet avagy fordítva, illetve hogy honnan eredeztethetők az Évkönyv tekintélyes számú magyar adatai. Hóman Bálint az Annales részéről csupán szóbeli tudósítások használatát véli bizonyítottnak András német földre menekült özvegye és fia környezetéből. Mindamellett nem tartja kizártnak, hogy a magyar hírek egy I. András-kori magyarországi írott forrás közvetítésével kerültek Altaichba.6 Hasonló véleményen van Váczy Péter is, aki szintén szóbeli forráshasználatot tételez fel az Évkönyv szerzőjéről, s írott magyar feljegyzések használatát kevésbé valószínűnek minősíti.7 Győry János a leghatározottabban leszögezi, hogy magyar író nem használta az Altaichi Évkönyvet, s az Annales a XI. század derekán keletkezett, I. András uralkodásának elejével zárult legrégibb magyar krónikát használta forrásul8 (ami aligha megnyugtató megoldás, hiszen az Évkönyvnek 1063-ig vannak magyar adatai). Legújabban Csóka J. Lajos is úgy foglalt állást, hogy az Altaichi Annales csak magyar feljegyzésből, a XI. századi pannonhalmi Chronica Hungarorum-ból szerezhette pontos és részletes magyar értesüléseit.9 Mivel Csóka J. Lajos felfogása a legfrissebb állásfoglalás a kérdésben, szükségesnek véljük, hogy reflektáljunk rá, jóllehet nem tartozik a probléma szorosan tárgyunkhoz. Döntőnek véljük, hogy a magyar krónika 76. fejezetében egy olyan eseményt vezet be a „Németek pedig azt mondják ..." („Tradunt autem Teutonici. . .") passzus, amelynek megfogalmazása sorokon át szó szerinti egyezést mutat az Évkönyv szövegével, így nyilván teljesen alaptalan Győry János ama véleménye, hogy itt egyszerűen német szóbeli forrást használt a magyar krónika. Ez a tény azt feltétlenül bizonyítja önmagában is, hogy a magyar krónika merített az Évkönyvből, de nem dönti el a kérdést abban a vonatkozásban — s ez Csókánál nyert hangot —, hogy ezt az Évkönyv —<- krónika irányú kölcsönzést nem előzte-e meg egy magyar írott forráson alapuló fordított irányú kapcsolat. Csóka szerint első fázisként az altaichi bencések 1070 után, amikor az Altaichi Annales folytatására került sor, pannonhalmi rendtársaikhoz fordultak anyagért, s azok a Pannonhalmán írt Chronica Hungarorum megfelelő részét (1033—1073), illetőleg annak kivonatát juttatták el Altaichba,10 második fázisként pedig az ún. Nemzeti Krónika XIII. század eleji szerzője a már (III. István korában) végleges formát nyert Chronica Hungarorum előadását az Altaichi Évkönyv magyar vo-6 Hóman Bálint : A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—XIII. századi leszármazói. Forrástanulmány. Bp. 1926. 84. 7 Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Forráskritikai tanulmány. Levéltári Közlemények, 1940—1941. 307. 8 Győry János: Gesta regum — gesta nobilium. Tanulmány Anonymus krónikájáról. Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai XXIX. Bp. 1948. 73 — 74. 9 Csóka J. Lajos: i. m. 304, 348, 361. 10 Uo. 361.
