Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
588 KRISTÓ GYULA natkozású részleteivel bővítette.1 1 Noha Csóka hipotézise önmagában véve is ingatag talajon áll (hiszen elmélete szerint nincs másról szó, mint arról, hogy a XI. századi teljes szövegű magyar forrásba másfél század múltán az Altaichi Évkönyvből az oda — éppen eme XI. századi teljes szövegű magyar forrásból kivonatosan — átkerült magyar vonatkozásokat visszaillesztették), mégis gondosan mérlegelnünk kell tételének bizonyítására hivatott érveit. Csóka J. Lajos legsúlyosabb argumentumnak azt tekinti, hogy az Évkönyv 1041 — 1063. évekre eső anyaga túlnyomórészt magyar vonatkozású, s a királyok nevén túl a mellékszereplőket is ismeri.12 A magyar adatok nagy számára már Alphons Lhotsky kielégítő magyarázatot adott annak leszögezésével, hogy az altaichi érdekszférának megfelelően az Évkönyv tudósításának zöme a keleti területek (Csehország, Magyarország, Ausztria) történetével foglalkozik.1 3 A pontosság és részletesség, a mellékszereplők ismerete legalább anynyira természetesen magyarázható szóbeli, mint írott forrás használatával. A szóbeli forráshasználat elvi lehetőségének kizárása érdekében kísérli meg azt bizonyítani Csóka, hogy — Hómannsú szemben — az altaichi bencés író nem Béla-, hanem magyarellenes volt, aki az eseményeket, illetőleg azok mozgatóit nem András-, hanem kizárólag németpárti szempontból nézte és ítélte meg, így tehát az író nem kaphatta híreit sem András családjától, sem annak környezetétől.1 4 Világosan kell látni két dolgot. Egyrészt: más kérdés, hogy honnan származik egy információ, s megint más kérdés, hogy azt milyen koncepcióval dolgozza fel vagy át a szerző. Csóka platformján maradva: a XI. századi pannonhalmi Chronica Hungarorum csak abban az esetben lehetett volna forrása az Altaichi Évkönyvnek, ha magyarellenes és németpárti lett volna. Másrészt: tagadhatatlan, hogy András olykor negatív beállításban jelentkezik (az Annales írója quendam Andrást említ, nem tudja róla, hogy István unokatestvérének a fia, s álnok mesterkedéssel, hazudozással vádolja), de ennek más okai vannak. A quendam csak azt bizonyítja, hogy az Évkönyv írója nem ismerte behatóbban Andrást, ami egyenesen következik abból, hogy a magyar adatok 1063 előtt nem jutottak el Altaichba. Az Annales dehonesztáló András-képe pedig az 1052. évi német támadás kapcsán olvasható, s aligha kétséges, hogy itt a szerző németpártisága diadalmaskodott az informátorok Andrással szimpatizáns beállítása felett. Csóka J. Lajos nagy akribiával kísérel meg egyezéseket kimutatni a Pannonhalmi (= Pozsonyi) és az Altaichi Évkönyv között, hogy ezzel is a két Annales közös forrását (a Pannonhalmán írt Chronica Hungarorum-ot) igazolja.15 Szövegösszevetései, mint általában,1 6 itt sem érik el a kívánt célt. Hasonlóképpen megkérdőjelezhető egy másik bizonyítási eljárása is. Űgy véli, hogy Regino „incentorem et insimulatorem omnium malorum" kifejezését17 vette át a magyar krónika, s Budára alkalmazta (,,sceleratissimum Budám barbatum, omnium malorum 11 Uo. 528. 12 Uo. 348. 13 Alphons Lhotsky : Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. Ergänzungsband XIX. Graz —Köln 1963. 173. u Csóka J. Lajos: i. m. 349. 15 Uo. 351 — 352. 16 К ris tó Gyula: Megjegyzések középkori historiográfiánkhoz. Századok, 1968. 610 — 611. 17 Fridericus Kurze: Reginonis abbatis Prumiensis Chronicon cum continuatione Treverensi. Scriptores rerum Germanicarum in usum scholarum. Hannoverae. 1890. 2.
