Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
68 SZABÓ MIKLÓS mat, mely kezdetlegesebben már az Istóczy-mozgalomban is végbement: a kezdeti vallásfelekezeti zsidóellenesség helyét fokozatosan átvette a dzsentri korszerű politikai antiszemitizmusa.125 A papos zsidózás és a parasztság és kispolgárság megnyerésére törekvő arisztokrata nagybirtokos indíttatású szociális demagógia mellett a Néppártban is önálló, kitapintható irányzattá válik a radikális honorácior dzsentri pozíció. Hasonlóan az agrárius mozgalomhoz a Néppártban s általában a politikai katolicizmus mozgalmaiban is ez a törekvés erősödik a századforduló után, s az első világháború éveire már ezek a mozgalmak is a dzsentri politikai képviseleteinek tekinthetők elsősorban. Miután vázlatosan utaltunk arra, hogy a jobboldali radikalizmus tendenciája az újkonzervatív mozgalom szervezeti kereteiben, az agrárius mozgalom és a Néppárt soraiban kezdett kibontakozni, jelzésszerűen utalunk arra is: bizonyos halvány jelei jelentkeztek 1901-ben az önálló politikai szervezet alakításának is. Van adatunk az 1901-es választás előkészítési kampánya idejéről egy szélsőjobboldali pártalakítási kísérletre. A Budapesten megjelenő Express kőnyomatos, szerkesztője Osinger János, kérdőivet küldött szót Vas megye községi jegyzőinek, melyben egy új párt helyi alakításának feltételeit igyekezett kipuhatolni. A kérdőív egyike a jobboldali radikalizmus kevés számú „csira dokumentumainak", ezért érdemesnek tartjuk kivonatosan idézni: „1. Helyes-e az a vélemény, hogy a változott viszonyoknak sem az 1848-iki, sem pedig az 1867-iki alapon álló politikai pártok programmja nem felel meg? 2. Igaz-e, hogy a 48-as alap meggátol minden valódi kiegyezést Ausztriával? 3. Igaz-e, hogy az 1848-iki alaptörvényekben szó sincs arról, hogy idegenek és el nem ismert vallásúak a múltra, a jelenre és jövőre való tekintet nélkül a többi állampolgárokkal minden szerzett és kimutatható hazafias érdem nélkül mindenben és mindenkorra kivétel nélkül egyenjogúsíttassanak ? 4 .Igaz-e, hogy a 67-es pártok programja alapján Magyarország nem lehet valóban független? 5. Igaz-e, hogy Magyarország összes politikai, közgazdasági, társadalmi és más bajai az 1867-iki pártok programja nyomán bekövetkezett egészségtelen gyors fejlődésnek, illetve főleg a zsidók egyenjogúsításából és a szabad bevándorlásból származott igazságtalan és veszedelmes aránytalanságnak tulajdoníthatók? 6. Nem volna-e kívánatos a következő választásra egy új párt? 7. Az új párt politikai, közgazdasági, társadalmi és más kérdésekben főleg mit vegyen fel programjába ? És az irányt illetőleg az ismert Törvény, Jog és Igazság helyett nem volna helyesebb az Istent, Királyt és Hazát szolgálni? 8. Kérdezett tud-e olyan személyt saját választókerületében, aki az új párt szervezésében hajlandó résztvenni, pártelnökséget vagy képviselőséget vállalni?"12 6 Az önálló politikai mozgalommá szerveződés nyomai mutatkoztak az 1901 tavaszi egyetemi antiszemita diákzavargás, az un. „keresztmozgalom" körében s az ebbe bekapcsolódó Szemere Miklós és Erdélyi Gyula körüli politikai 125 EitW az Istóczy-párt egykorú szabadelvű bírálója: a német példákra utalva: „Elébb a vallási türelmetlenség volt a kútfő, s a nép butasága volt a médium. Ma a tudomány, a fajok különbségét kutató, determinizmust hirdető tudomány vetette fel a kérdést in abstracto s a birtokait elpazarló, a polgári kereseti pályáktól irtózó, régi előjogai után visszasóvárgó német »Junkerthum« s az újabb közgazdászati fejlemények által részben kiveszésre vagy átalakulásra ítélt kisiparos osztály vitte ki azt a világba." Filoszemita Füzetek. (Szerk. Báttaszéky Lajos) 1884. júl. 126 BM res. 1901. OL. К 149—1901-BM Res. 25. es.
