Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 57 talált otthonra a dzsentri, éspedig elsősorban a honoráciordzsentri antiszemita törekvése is. A dzsentri legismertebb politikai szószólói, kik eddig rétegük ideológiáját kizárólag a függetlenségi gondolatkörben fejezték ki, a századfordulón sorra fordulnak a politikai antiszemitizmus felé s a Néppárt felé orientálódnak. Bartha Miklós, a függetlenségi párt konzervatív szárnyának egyik vezetője a hegyvidéki akció benyomásai hatására felzárkózik az újkonzervatív fronthoz, s prominens antiszemita agitátorrá lép elő; Kaas Ivor a Nemzeti Pártból átlép a Néppártba —• utóbbi lépése annál világosabban mutatja a politikai átcsoportosulást, mivel Kaas protestáns, tehát lépésének egyáltalán nincsen vallási színezete. Az egyetlen átfogó program röpirat, mely a Néppárt részéről az antiszemita álláspontot rendszeresen kifejti, Petrassevich Géza: Alkotmány újságíró Magyarország és a zsidóság c. könyve már teljes egészében a dzsentri politikai antiszemitizmust, az újkonzervatív ideológia kifejlett antiszemita variánsát képviseli, nem a katolikus vallásfelekezeti zsidóellenességet. Az újkonzervatív ideológia radikalizálódását elsősorban ezen a röpiraton szemlélhetjük. Az egész problémakomplekszusnak, mely az újkonzervatív mozgalom eszmevilágában kifejezésre jut Petrassevich konzekvens antiszemita értelmezést ad: „Magyarország és a zsidóság . . . viszonyában eddig a látszólagos szélcsend korát éltük, de most már érezzük, hogy a vihar kitörőben van. S ez a vihar rettenetes lesz, mert össze lesz benne torlódva nemcsak a zsidó-kérdés, de mindazok az égető, kitörni készülő bajok, melyek lerombolni készülnek a XIX. század korhadt társadalmát. Szocializmus, nemzetiségi kérdés, gazdasági válság, közjogi forradalom mint megannyi terhes, sötét felhő tornyosul Magyarország felett. . ,122 A könyv félreérthetetlenül dzsentri pozíciót képvisel, nem egyszerűen papi nézeteket s jól láthatóan nem is főnemesi álláspontot: ,,. . . a negyvennyolcas forrongás rombadöntött egy ezeréves épületet, anélkül, hogy újat emelt volna, megölt egy ezeréves társadalmat, anélkül, hogy újat nevelt volna. Rombolt mindent 48, de alkotni nem alkotott semmit. Ezer és ezer életerős magyar embernek ontotta ki vérét, tíz esztendős nehéz rabláncot fűzött karjainkra, gyilkoló anyagi és erkölcsi romlást hozott ránk, s mit adott érte cserébe ? Semmit. Egyetlen vívmányát a politikai szabadságot még egyszer kellett kivívnunk 67-ben s ezt, ha későbben is, megtettük volna 48 és vérontás nélkül is. Ellenben az elpusztult magyar földbirtokot, a zsidó mozgó tőkévé formálódott magyar aranyat, a társadalom erkölcsét, tisztaságát, az elbukott középosztályt ki adja nekünk vissza?"123 A röpirat következtetésében eljut a radikális politikai fordulat követeléséig, lia ez még teljes általánosságban marad is: ,,. . . valóságos létkérdéssé vált immár a zsidó-kérdés rendezése, megoldása. Mert valaminek történnie kell. Az állapotok annyira ki vannak már élesítve, hogy tovább csiszolni lehetetlenség. Vagy-vagy ! Vagy adjunk a zsidóknak mint tehetetlen roncsok mindent . . . vagy pedig álljunk végre talpra s szerezzük vissza, ami a miénk- a keresztény Magyarországot (kiemelés tőlem Sz. М.)."ш Az idézett szövegben keletkezésében megragadhatjuk a felekezeti zsidóellenesség politikai antiszemitizmussá való átalakulását. A keresztény szó itt már nem felekezetet jelöl, hanem a „nemzsidó" megfelelőjeként áll. A „keresztény Magyarország" ebben az összefüggésben a kurzus majdani „keresztény nemzeti" jelszavának anticipációja. A Néppártban tehát lezajlik a századfordulón újból az a folya-122 Petrassevich Géza: Magyarország és a zsidóság. Bp. 1899. 3. 123 1.m. 91. 124 I. m. 4. -
