Századok – 1974
Krónika - Tudományos emlékülés az 1848-as magyar forradalom 125. évfordulójának tiszteletére (Gergely András) 553/II
566 KRÓNIKA nemcsak az erdélyi szászok és románok körében akadtak ellenzői, hanem az ellenforradalmat szervező bécsi kormánykörökben is. Az erdélyi országgyűlés tehát az unió gyors törvénybeiktatásával keresztezte az ellenforradalom törekvéseit. Az viszont, hogy az országgyűlés kitért a balázsfalvi román nemzeti gyűlés követeléseinek érdemleges megvitatása elől, az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet. — A választási rendszer népképviseletre alapozása papíron csakugyan kockázatos vállalkozás volt a liberális nemesség számára. Ténylegesen azonban a liberálisok különösebb aggodalom nélkül mentek bele a népképviseletbe, mert bizonyosra vették, hogy az új választók zöme is őket fogja támogatni. Ebben nem is tévedtek. Már csak azért sem, mivel a paraszti választók szinte teljesen járatlanok voltak a politikai életben, a városi polgárok legtöbbjének politikai érdeklődése pedig legfeljebb a polgárságot közvetlenül érintő kérdésekre terjedt ki. — Végezetül Spira György kiemelte, hogy az új kutatási eredmények fényénél újra meg újra kritika tárgyává kell tennünk korábbi megállapításainkat. Ha azonban valamely tegnapi megállapításunk tévesnek bizonyul, nem érhetjük be azzal, hogy egyszerűen visszatérjünk valamely tegnapelőtti megállapításhoz, hanem meg kell próbálnunk a tegnapi és a tegnapelőtti megállapításokat egyaránt meghaladó új következtetésekre jutni. A kétnapos ülésszak tanulságait összegezve Ember Győző akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke mondott zárszót. 1848 — 49 jelentőségét elsősorban az adja meg — mondotta összefoglalásában —, hogy az akkor felmerülő kérdések ma is élő kérdések, bizonyos mértékben ma is tudományos tisztázásra várnak. De 1848 — 49 tulajdonképpen századok kérdéseinek volt gyűjtőmedencéje: A nemzetközi viszonyok, a nemesség, a polgárság és annak hiánya, a parasztság sorsa — mind koncentráltan merült fel, várt válaszra 1848 — 49- ben. Ebben rejlik annak magyarázata, hogy történetírásunk miért foglalkozik oly jelentős erővel 1848—49-cel, annak ellenére, hogy múltunknak még annyi más tisztázásra váró kérdése van. A konferencia a történeti tudat megerősítésének, az eddigi kutatási eredmények összefoglalásának és a további feladatok megfogalmazásának hármas célját tűzte ki maga elé. Az ülésszakon, amely céljának eleget tett, az előadók különböző módon közelítették meg e célkitűzéseket. Volt, aki egy kérdést behatóan boncolva közelített, mint Szabad György, s szinte egész előadásában új eredményeket hozott. Más előadások — így Varga János, Kovács Endre, Spira György — az eddigi eredményekről adtak körképet, s ennek kapcsán alkalmaztak új szempontokat. Utóbbi előadó nemcsak ismertetett, hanem vitába is bocsátkozott az utóbbi években felmerült nézetekkel, s bizonyára érdekes lett volna, t ha polemikus fejtegetései nyomán élénk vita alakult volna ki. Nem hiányzott az új feladatok megjelölése sem. Katus László előadása rámutatott arra, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet kérdését, s ebben a forradalom szerepét, illetve a nem-forradalmi átmenet szerepét még további kutatásoknak kell tisztázniuk. Diószegi István előadása, amely érdekes új szempontokat vetett fel a forradalom és a nemzetközi helyzet kapcsolatainak elemzésével, rámutatott arra is, hogy a német forradalom kudarcának kérdése, részletes elemzése még elvégezendő feladat. — Itt bizonyos ellentmondás is felmerült: Diószegi István előadásában a német helyzet alakulásának tulajdonított döntő fontosságot, Lukácsy Sándor viszont hozzászólásában Anglia és Franciaország politikai eseményeit tartotta meghatározó jellegűnek. Nézetkülönbségük ugyancsak a nemzetközi viszonyok további beható tanulmányozására ösztönöz. Hasznos munkát végzett a tanácskozás abban a vonatkozásban is, hogy milyen új szempontok alkalmazásával lehet tovább kutatni 1848—49 problémáit: a kérdések együttes, szintetikus szemléletével, a nemzetközi összehasonlítás még fokozottabb alkalmazásával, elfogulatlanul a nemzetiségi kérdést illetően. Marxista értékelésünk alapjában helytálló, az új kutatások eredményei azonban megállapításaink kiegészítésére és további finomítására adnak lehetőséget, sőt ezt meg is kívánják. 1848 — 49-cel ezért a jövőben is sokat kíván foglalkozni történetírásunk. Ülésszakunk jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy ez a kutatás még eredményesebb lehessen — mondotta befejezésül Ember Győző akadémikus. GERGELY ANDRÁS
