Századok – 1974
Folyóiratszemle - Stafford David: Paul Brousse 537/II
FOLYÓI RATSZEMLE 537 David Stafford: Paul Brousse Paul Brousse sajátságos színt képvisel a francia munkásmozgalom történetében. E pálya kezdetei kétségtelenül szorosan kapcsolódnak a Párizsi Kommünhöz. A Kommün történetéről szóló összeállításban így nem véletlenül kapott helyt, annak ellenére, hogy Brousse nem volt a választott Kommünnek tagja, s mégcsak nem is ólt Párizsban. 1869-ben azonban, fiatal orvostanhallgatóként a La Liberté с. radikális lap munkatársaként tünt fel, majd 1870-ben Jules Guesde lapjának, a Les Droits de l'Homme-nak lett munkatársa. S mivel e lap a Kommün védelmében lépett fel, csakhamar neki is menedéket kellett Svájcban keresnie. Brousse 1872-ben, az I. Internacionálé hágai kongresszusának napjaiban az anarchistákkal rokonszenvezett, s ez az anarchista korszaka mégcsak elmélyült, amikor 1873-elején Spanyolországba érkezett, Barcelonában telepedett le, s ott Bakunyin híveivel működött együtt. 1873 őszén visszaköltözött Svájcba, részt vett a genfi szeptemberi nemzetközi konferencián, majd Bernben telepedett le és a Die Arbeiter Zeitung с. német lapot szerkesztette, kifejezetten azzal a céllal, hogy az anarchista eszméket Svájc németajkú munkásai között is nagyobb hatásfokkal terjesszék. Brousse ekkoriban az anarchista mozgalomnak a „baloldalán" állt, élesen bírálta Guillaume-t is, s mindazokat, akik készek lettek volna „elvi engedményeket téve" együttműködni a nem anarchista szocialistákkal. Ekkoriban, amikor a tüntetők és a berni rendőrség között összecsapásra került sor, a forradalmi akció híveként 1877-ben Bernben letartóztatták. A forradalmi akciókra való felhívás miatt 1879-ben újra — rövidebb időre — letartóztatták. D. Stafford ugyanakkor aláhúzza, hogy Brousse szemléletében már ezekben az években alapvető változást lehet megfigyelni. Brousse még e svájci korszakban, 1876-ban felhívta a kommünárokat, s általában a forradalmárokat a Kommün tapasztalatainak elmélyült tanulmányozására. A következő szocialista-munkáskongresszusokon a tapasztalatokat maga is igyekezett leszűrni, majd amikor 1879-ben Londonban telepedett le, s ott a Le Travail с. lapnak legbefolyásosabb munkatársa, szerkesztője lett, 1879 — 1880-ban már ebben a szellemben irányította a lapot. Ennek az elmozdulásnak lényege pedig nem volt más, mint hogy a szélsőséges anarchista gyakorlattól Brousse a municipális szocializmus felé fordult. Amikor 1882-ben megjelentette nagyobb összefoglaló írását a Kommünről „La Commune et le Parti Ouvrier" címen — akkor ebben az írásában is már ennek a felfogásának adott hangot. így a Kommün történetének elemzése mintegy történeti háttérként, s egyúttal elméleti alapként szolgált a gyakorlati politikai tevékenység számára, hiszen Brousse, miután 1880-ban hazatérhetett Párizsba, a posszibilista munkáspárt vezetőjévé lett. Stafford a Kommün vonatkozásában megjegyzi, hogy Brousse annál könnyebben |fordult el a Kommün forradalmi tradícióitól, s hajlott a reformista municipális szocializmus felé, mert tulajdonképpen kevesebb személyes emlék fűzte a Kommünhöz, mint azokat, akik ténylegesen Párizsban harcoltak a Kommünért. Brousse portréjának megrajzolásakor Stafford kitér Marxhoz és a marxizmushoz való viszonyára. Idézi ugyancsak 1882-ben megjelentetett írását („Marxisme dans l'Internationale"), amiben Brousse inkább taktikai kérdésekben határolta el magát a marxistáktól. A taktikai véleményeltérés magja az Internacionálé centralizált felépítésének, a Főtanács létének tagadása volt. E véleményeltérés azonban elég volt ahhoz, hogy Brousse 1882-ben keresztülvigye a szakítást a francia marxistákkal, nemcsak Lafarguegal, hanem régebbi legközelebbi munkatársával, Jules Guesde-del is. D. Stafford a továbbiakban érzékelteti, hogy az 1880-as évek közepén új problémák jelentkeztek a francia politikai életben: a nacionalista-demagóg mozgalom, amelynek Boulanger tábornok állt az élére, s amire sokan úgy tekintettek, mint ami a köztársaságot megdöntheti. Brousse és aposszibilisták — ekkor még Allemane egyetértésével — felajánlották szövetségüket a polgári köztársasági baloldalnak: a radikális pártnak, Clemenceaunak. Ekkor, 1888-ban alakították meg a Polgári Jogok Társaságát, amelyet Brousse is támogatott. A posszibilisták táborában azonban éppen e polgári szövetség megítélése körül éles viták indultak, s a politikai belharcoknak az lett a vége, hogy a párizsi szekció Brousse ellen fordult. Broussenak a párt kongresszusán ugyan sikerült a többséget megszerezni, de Allemane és híveinek kizárásával a mozgalom legaktívabb tagjainak jó részét — s egyúttal a Kommün örököseinek tradícióját — is elveszítette. Brousse aktív maradt a politikai életben. 1898-ban a Dreyfus védelmére alakított szocialista Éberségi Bizottság tagja lett, nagy érdeklődést tanúsított az új szocialista
