Századok – 1974
Történeti irodalom - Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában I. köt. Dunántúl (Ism. Gunst Péter) 489/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 493 és legegyszerűbb), de a vállalkozás sajnos elmulasztotta annak rendkívül kedvező lehetőségét, hogy egyszerre ragadja meg a múltat és a jövőt. Nem is szólva arról, hogy az egyes nemesi rétegek jobbágypolitikája, a kizsákmányolási formák elemzésére így semmi lehetőség sem maradt. Az előzetes összeírás adatainak és a 9 kérdőpontra adott válaszok feldolgozásának elejtése — egyebek mellett — ezt sem teszi lehetővé. Márpedig hasonló lehetőség erre egyhamar aligha kínálkozik. S e lehetőség megvalósítása (ha persze több anyagi áldozatot kíván, s némileg lassúbb előrehaladást tesz is lehetővé) legalább annyit nyújtana a történettudománynak, mint az úrbérrendezés során kialakított telekhányadok számának még oly precíz összeállítása. Egy ilyen forráskiadványnak nem feltétlenül feladata a közzétett anyag azonnali, s egyidejű feldolgozása. Részben talán a hasonló jellegű forráskiadási munka egyébként teljesen indokolatlan második vonalba sorolása, részben az az érthető szándék, hogy az összeállítóknak, a munkatársaknak, akik forrásaiknak nyilván legjobb ismerői, lehetőséget nyújtsanak az általuk gondozott anyag feldolgozására, okozza, hogy szinte minden esetben sor kerül a közölt adatok első értékelésére is. A magunk részéről ezt olyan többletnek tekintjük, amely emelheti ugyan az egyes kiadványok értékét, de az eredeti munka, , vagyis a forrásközlés megítélésében nem játszhat szerepet. Most is szeretnénk kiemelni, hogy a szerkesztő által közzétett tartalmas bevezető, valamint az egyes megyék élén álló anyaggazdag tanulmányok, amelyek a kötet anyagát (más adatokkal is kiegészítve) részben feldolgozzák, ha néhány észrevételt ki is váltanak részünkről, de ezeket nem tekintjük a kiadvány szerves részének. Az említett feldolgozások felvetnek viszont néhány olyan kérdést, amelyek megvitatása azok további kutatása terén nem látszik érdektelennek. A továbbiakban ezekre térünk ki. Nem kívánjuk érinteni az úrbérrendezésnek azokat a történeti problémáit, amelyeknek megoldására az itt közzétett forrásanyag semmiképpen sem alkalmas. Nyilvánvaló, hogy ezek alapján aligha lesz eldönthető pl. a kérdés, miért jött létre az úrbérrendezés. 1945 előtt történetírásunk elsősorban a felvilágosult abszolutizmus politikájának tulajdonított meghatározó jelentőséget, a marxista fogantatású kutatások ezzel szemben 1 hangsúlyozottan emelték ki a jobbágymegmozdulások jelentős, szinte kényszerítő szerepét, az ellentét tehát adott a két felfogás között, feloldásukra viszont e kiadványsorozat I adatainak feldolgozásakor sem kerülhet sor. Tudva viszont azt, hogy itt is tulajdonképpen a Habsburg uralkodóháznak az egész birodalomra kiterjedő nagyszabású és átfogó poli-1 tikájáról van szó, korántsem lenne érdektelen, ha az úrbérrendezés konkrét lebonyolítására vonatkozó teljes ismeretek birtokában, az egész kiadványsorozat lezárulása után, az összeállítók vállalkoznának arra, hogy felvázolják a magyarországi úrbérrendezés sajátos vonásait, azokat, amelyek a magyarországi úrbérrendezést megkülönböztetik a birodalom más részeitől. Ennek konkrét meghatározása nemzetközileg is jelentős lett volna, s ezt mai ismereteink szerint mások, mint a kiadvány összeállítói aligha képesek megtenni. Az úrbéres jobbágyságra vonatkozó adatok feldolgozásával kapcsolatban már tettünk néhány észrevételt. Ezért itt most a földesurakra vonatkozó adatanyag értékelésére térünk csupán ki. A kiadvány munkatársai nagyon helyeselhetően felhasználják az úrbéres jobbágyságra vonatkozó adatokat arra is, hogy megkíséreljék ezáltal a nemesség társadalmi rétegződésének felvázolását a XVIII. század második felében. Olyan törekvéseket elevenítettek ezzel fel, amelyek a magyar társadalomtörténet szempontjából alapvető jelentőségűek voltak. Annakidején Acsády Ignác tett (máig sem eléggé méltányolt) kísérletet arra, hogy az adóösszeírások alapján bemutassa a nemesség rétegződését a XV—XVI. század fordulóján. Mint tevékenységének oly sok más oldala, ez is folytatás nélkül maradt. Holott a XVI—XIX. századi társadalomfejlődésnek elengedhetetlen kérdése a nemesség rétegződése, egyes rétegei gazdasági, társadalmi érdekeinek meghatározása, hiszen enélkül csak kevéssé megalapozott mindaz, amit a kor gazdaságitársadalmi fejlődéséről, a jobbágyság helyzetéről, a nemesség jobbágypolitikájáról stb. mondunk. A történeti kutatás — a forrásadottságok miatt — hajlamos a legnagyobb uradalmak viszonyai alapján általánosítani, s a legnagyobb uradalmak tulajdonosainak jobbágypolitikáját kivetíteni az egész nemességre és következményeit az egész jobbágyságra. Igen nagy jelentősége van tehát annak, hogy egyrészt világosan lássuk a nemesség rétegződését, vagyoni viszonyainak alakulását, másrészt a különféle nemesi rétegek tulajdonában levő jobbágyok helyzetében meglevő különbségekét, eltéréseket. Itt viszont több körülményre is fel kell hívnunk a figyelmet. Az egyik az (s ezzel természetesen a szerkesztők is tisztában vannak), hogy csupán az úrbérrendezés itt közölt adataiból aligha lehet erre nézve megfelelő következtetéseket levonni, hiszen a szolgáltatásokat az úrbérrendezés, legalábbis papíron egységesítette. Ezért lenne igen érdekes a 9 kérdőpontra adott válaszok feldolgozása, legalábbis ebből a szem-
