Századok – 1974

Történeti irodalom - Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában I. köt. Dunántúl (Ism. Gunst Péter) 489/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 491 Az ilyen és hasonló forráskiadványok persze nem kerülhetik meg az „örök" ellenvetéseket, az „örök" problémákat. Mai technikai és anyagi viszonyaink között elkerülhetetlen, hogy egy több kötetre tervezett forráskiadvány egyes köteteinek megjelenése között évek, olykor fél évtizedek teljenek el. így azután feloldhatatlan probléma, hová kerüljön az az értékelő tanulmány, amelyik a forráskritikát végzi el, az első kötet elejére-e, vagy az egész sorozatot lezáró utolsó kötetbe? Ha pedig az a helyzet, mint a jelen kiadványsorozat esetében is, hogy ti. a teljes anyag feldolgozása még nem zárult le, elkerülhetetlen, hogy egyes forráskritikai kérdések megválaszolatlanul ne maradjanak. Ugyancsak általában vitatható a publikálandó anyag csoportosítása is. Az igényesebb megoldás, az egyes gazdasági-történeti egységet képező régiók szerinti csoportosítás, amelyik természetesen a hagyományos közigazgatási egységeket jelentő beosztás olykor teljes felborítását eredményezi, rendszerint nem utolsósorban éppen azért bizonyul kivihetetlennek, mert nincs megfelelő ismeretanyag ezeknek a régióknak korabeli határairól, sokszor — mint jelen esetben is — éppen a közzéteendő forrásanyag feldolgozása lenne hivatott azok megállapítására. S végül a talán legáltalánosabb vitapont: hogyan és milyen mértékig kell, ill. szabad feldolgozni a közzéteendő anyagot, ahhoz, hogy eleget tehessünk a tudomány mai állásának, de lehetővé tegyük a források felhasználását a jövőben is, s akkor is, ha valaki más szempontból kívánja azokat vizsgálat tárgyává tenni. Mindezekkel a kérdésekkel szembe kellett nézniök a kiadványsorozatot szerkesztő Felhő Ibolyának és a kötetben vele együtt dolgozó munkatársaknak akkor, amikor vállalkoztak az úrbérrendezés anyagának közzétételére. A választott megoldás nem problémátlan, nem is lehet az. De néhány vitatható vonása talán elkerülhető lett volna, ha idejében bevonják a tudományos közvéleményt a koncepció kialakításába. Dehát milyen közlési formát alkalmaztak a vállalkozás irányítói? A kiadványban az úrbéri tabellákból kigyűjtött adatokat közlik. A kötet (s majd az egész sorozat) azokat az adatokat tartalmazza, amelyek az úrbéres népességre, annak telki földjére, valamint a földesurakra vonatkoznak. Tekintettel a szolgáltatások egységesítésére éppen az úrbérrendezés következtében, a jobbágyok szolgáltatásainak felsorolása szükségtelennek tetszett. Az úrbérrendezés során keletkezett teljes iratanyag feldolgozásáról magától értetődően eleve le kellett mondani, igen fájdalmas veszteség viszont, hogy az előzetes összeírásoknak éppen az úrbérrendezés előtti állapotokat oly kitűnően megvilágító adatairól a kiadvány lemondott, valamint az, hogy a 9 kérdőpontra adott válaszok községi szintű feldolgozásának lehetőségét még kísérletképpen sem vizsgálták meg. Igen érzékeny, s részben indokolatlan veszteség a szőlőkre és irtásföldekre vonatkozó adatok teljes mellőzése, hiszen ezek a földek rendkívüli mértékben befolyásolták a jobbágyok helyzetét, egész gazdálkodását. A kiadvány az egyes községekre vonatkozó adatokat nem jobbágyonként, hanem összevontan közli, mégpedig olyképpen, hogy nem az eredeti teleknagyságokat adja meg, hanem a község telek-mennyiségét, majd (7 teleknagyság-kategóriába sorolva) a telkes-jobbágyok, a házas- és házatlan zsellérek számát adja meg, összesítve az összes úrbéresek számát, a telekátlagot, a község földjének megfelelő osztályba sorolását, az egész telekhez tartozó szántó és rét nagyságát, majd a belső telek, a szántó és a rét nagyságát és megoszlását a telkesjobbágyok, házas és házatlan zsellérek között, s végül együttesen a teljes úrbéres földterületet (a megfelelő megoszlásban is). Ezeket az adatokat egészítik ki a község földesurára vagy földesuraira, jogállására, az urbáriumok kondíciójára és az urbárium nyelvére vonatkozó adatok. Az egyes földesurak tulajdonában volt helységek esetében egyetlen adatsort kapunk egy-egy községről, ott, ahol egy-egy községnek több földesura volt, földesuranként egymástól jól elkülönítetten, külön-külön sorban közlik az adatokat. A községi adatokat a korabeli megyei közigazgatási keretekbe sorolva kapjuk meg. Az első kötet a Dunántúl 11 megyéjének adatait teszi hozzáférhetővé a kutatás számára. Ezek azok az alapadatok tehát, amelyekre a kiadvány épül. Az összeállítók azonban nem elégedtek meg a községi adatok nyers közlésével, hanem több szempontból is feldolgozták azokat, legalábbis arra törekedtek, hogy megkönnyítsék a kötetet kézbevevő kutatók munkáját. így elvégezték a földesurakra vonatkozó adatok összegezését, az egy, ill. több megyében birtokos földesurakra vonatkozó adatokat összevonták, s földesuranként közölték. A megfelelő csoportosítás is megtörtént, így a világi magánbirtokosoknak, az egyházi birtokosoknak, a magyar Kamara, a szabad királyi városok, majd a közbirtokosoknak és ismeretlen birtokosoknak adatait elkülönítették egymástól. Mindezek alapján pedig megtörtént az adatok első kiértékelése is. Elsősorban az úrbérrendezésbe bevont helységek nevét vetették össze az érintett megyékben található összes községekkel, majd az úrbéres területet a megye egész területével, ezután következik a telki állomány vizsgálata, a telekátlagok meghatározása, majd a jobbágyság rétegződésének elemzése (telkes jobbágyok, zsellérek), ezek földdel való