Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Jerofejev N. A.: L. Namier helye a polgári történetírásban 476/II
L. NAMIER HELYE A TÖRTÉNETÍRÁSBAN 477 1960-ben Namier az angol parlament történetével foglalkozó kiadványsorozat előkészítését tervezte. Még az egyik, 1928-ban írott cikkében felvetette életrajzi sorozat létrehozását különböző korok parlamenti képviselőiről. Namier véleménye szerint egy ilyen arcképcsarnoknak kellene bemutatni ennek az intézménynek a jellegét és belső fejlődését. Figyelembe véve az ilyen vállalkozás megvalósítását akadályozó nehézségeket, Namier feltételezte, hogy ehhez jelentős tudóskollektíva erőfeszítései szükségesek.6 Ez az elgondolás csak Namier élete végén valósult meg. Namier tudományos érdeklődésének középpontjában a XVIII. századi Anglia politikai története állt. Néhány ilyen témájú cikk után6 1927-ben megjelent ,,A politikai struktúra III. György trónralépése idején" c. nagy munkája, amely azonnal magára vonta a figyelmet, majd három év múlva ennek folytatása „Anglia az amerikai forradalom időszakában" címmel.7 Erre a témára Namier később is többször visszatért.8 Namier szemlélete a XVIII. századi angol politikai történetet illetően, valamint az a mód, ahogy ennek az időszaknak számos vitás kérdését megoldotta, eltér az angol polgári történetírás hagyományos szemléletétől. Ez utóbbira annak a whig koncepciónak az uralma jellemző, amely az arisztokrata whig-pártnak tulajdonította a XVIII. századi angol parlamenti rendszer létrehozását — a politikai hatalomban egymást váltó két párt és az ún. kabinetkormány uralmát. Ebben a koncepcióban gyökerezik az a legenda, amely a XVIII. századi Angliát a parlamentarizmus és a polgári demokrácia hazájának, a whigeket pedig a királyi despotizmus ellenségeinek és a demokrácia bátor védelmezőinek mutatta. A whig történelemkoncepciót főbb vonásaiban E. Burke, a whig-tábor tekintélyes újságírója még a XVIII. században kidolgozta „Gondolatok a jelenlegi elégedetlenség okairól"9 ós „Elmélkedés a francia forradalomról"1 0 c. munkáiban. Az angol történelem whig koncepciójára Marx mért csapást, aki a történelmi dokumentumok mélyreható tanulmányozása és a burzsoá államapparátus összetételének, funkcióinak ós tevékenységének elemzése alapján mondott megsemmisítő bírálatot a whig pártról és annak politikájáról. Marx feltárta e párt osztálytermészetét és rámutatott: „A whigek a burzsoáziának, vagyis az ipari és kereskedelmi középosztálynak az arisztokrata képviselői."11 Marx szétoszlatta a whigekről, mint a demokratikus rendszer védelmezőiről szóló legendát. „Aki csak visszaemlékszik az angol történelemnek erre az időszakára, a whigek uralmának semmilyen más ismérvével sem találkozhat, csupán családi oligarchiájuk fenntartásával" — írta.1 2 A politikusoknak ezt a csoportját — folytatta Marx — csak feltételesen lehet pártnak nevezni. „Amilyen mértékben a burzsoázia kifejlesztette önálló erejét, a whigek olyan mértékben zsugorodtak össze pártból klikké."1 3 A polgári történészek erőfeszítései révén a whig legenda szilárdan gyökeret vert a polgári történetírásban. Macaulay, Lecky és sok más történész népszerűsítette. Ez a koncepció, amely a XVIII. századi oligarchikus Angliát úgy mutatta be, mint a szabadságért ós demokráciáért vívott harc szinterét, a whigeket pedig mint a nép ügyének képviselőit, bekerült az angol irodalomba, minden tankönyvbe és segédkönyvbe és a szó teljes értelmében az angol polgári történetírás sarkkövévé vált. A XVIII. századi angol politikai történet whig koncepciójának bírálatakor Namier a XVIII. század közepének eseményeire és folyamataira irányította figyelmét. Hatott-e rá Marx vagy sem ? Namier művei nem adnak választ erre a kérdésre. Mindenesetre jellemző, hogy ennek a komoly polgári történésznek az angol politikai rendszerről alkotott megfigyelései igazolták azokat a következtetéseket, amelyekre annak idején Marx jutott. Namier mindenekelőtt elutasította azt a legendát, amely a whigeket úgy mutatta be, mint az önkény és a királyi hatalommal való visszaélés ellenségeit. Az a népszerű séma, amely bekerült minden történelemkönyvbe és előadásba, úgy hangzott, hogy az első két György uralkodását (1714-től 1760-ig) a whigek arra használták fel, hogy megszilár-8 L. B. Namier : Biography of Ordinary Men. Megjel. : L. Namier : Crossroads of Power. • L. B. Namier : Three Eighteenth-Century Politicians. English Historical Review. Vol. 42,1926, No 167, July; Ugyanő: Brice Fisher MP. A Mid-Eighteenth Century Merchant and His Connections. English Historical Review, Vol. 42,1927, No 168, October; Ugyanő: The Circular Letters. An Eighteenth Century Whip to Members of Parliament. English Historical Review, Vol. 44,1929, No 176, October. ' L. B. Namier: The Stucture of Politics at the Accession of George III. Vol. 1—2. London. 1927; Ugyanő: England in the Age of American Revolution. London. 1930. • L. Namier: Charles Townshend. His Character and Carier. Cambridge. 1959; Ugyanő: Additions and Corrections to Sir John Fortescue's Edition of the Correspondence of King George III. Manchester, 1937; Ugyanő: Charles Garth, Agent for South Carolina. English Historical Review, Vol. 54, 1939, No 214, July. • E. Burke: Thoughts on the Causes of the Present Discontent. London. 1770. 10 E. Burke: Reflections on the Revolution in France and on the Proceedings in Certain Societies in London Relative to that Events. London. 1790. 11 MEM. 11. köt. 90 - 92. " MEM. 8. köt. 324. "Uo. 325, 326.
