Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Jerofejev N. A.: L. Namier helye a polgári történetírásban 476/II
N. A. Jerofejev: L. Namier és helye a polgári történetírásban Lewis Namier (1888 —1960) az angol polgári történetírás egyik legjelentősebb képviselője. Életének utolsó éveiben, tekintélye okainak elemzésekor, az angol marxista történészek kiemelték, hogy munkái tudományos színvonala révén Namier „valószínűleg felette áll minden történésznek, aki jelenleg Angliában és az Egyesült Államokban él."1 Gyakran állítják egy sorba az angol történetírás olyan kiemelkedő egyéniségeivel, mint Gibbon és Macaulay. Min alapszik hát ez a tekintély? Mivel gazdagította Namier a történettudományt? Érdemeinek részletes és objektív értékelése annál inkább időszerű és szükséges, mert egy részük mindeddig megőrizte jelentőségét; a polgári történészek egyes csoportjai pedig, igaz nem csak Angliában, továbbra is feldolgozzák eszméit és követik módszerét. Lewis Bernstein-Namierowski Nyugat-Galíciában született, katolizált földbirtokos családban; Bécsben és Lausanne-ban, 1908-tól pedig az oxfordi egyetemen tanult, ahol 1912-ben végzett kitüntetéssel. 1914-ben angol állampolgárságot vett fel és angol hangzásúra változtatta családnevét. 1914-ben, a hadüzenet után Namier bevonult az angol hadseregbe, de visszahívták a külügyminisztériumba, ahol nagy hasznát vették Kelet-Európa és az ottani, így a szláv nyelvekre vonatkozó ismereteinek. Ezekben az években írta Namier első cikkeit is. 1915-ben jelent meg (az ismert liberális történész, H. Fischer előszavával) a „Németország és Kelet-Európa", majd 1917-ben „A csehszlovákok: elnyomott nemzet" c. brosúrája.2 Ezekben a munkákban Namier támogatta a keleteurópai szláv népek függetlenségi eszméjét: az ottani független államok létrehozását biztos eszköznek tartotta a német militarizmussal szemben. A háború után Namier otthagyta a külügyminisztériumot és 1920 — 21-ben Oxfordban tanított, azután pedig néhány évig kutatómunkával foglalkozott és folytatta a háború előtt kiválasztott téma feldolgozását. 1931-től több, mint húsz évig a manchesteri egyetemen az újkoritörténeti tanszék professzora volt és azt csak 1953-ban hagyta ott a parlament történetével foglalkozó speciális csoport vezetésének a kedvéért, amelyet az ő kezdeményezésére hoztak létre 1950-ben a londoni Történeti Kutatóintézet mellett. Az ezt követő években, az e témába vágó anyagok után kutatva, helyi levéltári anyagokat, többek között igen gazdag magángyűjteményeket tanulmányozott. Nem számítva Namier-nek azt a néhány cikkét, amelyek a történettudomány elméleti kérdéseivel foglalkoztak,3 kutatásainak alapvető, fő témája: Európa politikai története. Az a kronológiai tartomány, amelyben ezt a témát feldolgozta, igen széles: a XVIII. század közepétől a második világháború előestéjóig terjed. Az újságokban és folyóiratokban közölt cikkeiben és recenzióiban — ezeknek csak egy része jelent meg később külön kötetben4 — Namier a XIX. század eleji és végi Európa politikai történetének problémái felé fordul. A szigorú, „akadémikus" monográfiáknál nyilvánvalóan jobban szerette a kis vázlatokat, amelyeket a tényanyag helyes ismeretére alapozott és amelyekre csiszolt irodalmi forma jellemző. Tlyen stílusban folytatta csaknem valamennyi kutatását, beleértve az olyan alapkutatásokat is, mint a XVIII. századi politikatörténeti vázlatok. 1 Party Politics in Eighteenth Century. Megjel. : Our History, Pamphlet, No 19. London, 1956. 1. p. 2 L. 7Í. Namier: Germany and Eastern Europe. London. 1915; Ugyanő: The Czecho-Slovaks an Oppressed Nationality. London. 1917. 3 L. Namier: History To Day. Megjel. : L. Namier: Avenues of History. New York, 1952; JJgyanö: Human Nature in Politics. Megjel.: L. Namier : Personalities and Powers. New York. 1955. ' L. Namier: Skyscrapers and Other Essaye. London, 1931; Ugyanő: In the Margin of History. London. 1939; Ugyanő: Conflicts. Studies in Contemporary History. London. 1942; Ugyanő: Avenues of History; Ugyanő: In the Nazi Era. London, 1952; Ugyanő: Vanished Supremacies. History 1812 — 1918. New York. 1958; Ugyanő: Crossroads of Power. Essays on Eighteenth Century England. New York. 1962.
