Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II
445 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA A kéziratban aláhúzott részeket a nyomtatásban dőlt betűvel közöljük, a végig nagybetűvel írt szavakat nagybetűvel szedetjük, a más módon történt kiemelést ritkítással jelezzük. Az eredeti forrástól eltérő ritkítás, dőlt betűkkel való szedés, vagy bármilyen nyomdatechnikai kiemelés semmilyen esetben sincs megengedve. Az eredeti forrás zárójeles részeit mindig kerek zárójelbe rakjuk. (A szögletes zárójel a szerkesztői beavatkozások számára van fenntartva.) 2. Helyesírás nyelvenkin t. a) MAGYAR nyelvű szövegeknél. Nagy kezdőbetűt csak mondat elején, kettőspontot követő idézőjel után, tulajdonnevekben és megszólításokban alkalmazunk. Ha a tulajdonnév két vagy több részben íródott, minden részt nagybetűvel kezdünk (pl. Székes Fehér Vár). A szavak egybe- vagy különírásánál a mai helyesírási rendelkezések irányadók, kivéve néhány régies kifejezést, amelyet megtartunk eredeti alakjában. Ezek az „az" névelővel összetett névmások és határozók (pl. az ki, az hol, az mely, az mint, az hogy stb.), továbbá a névmással képzett megszólítások és megnevezések (pl. Te Nagyságod, ő felsége, Ti Kegyelmetek stb.). Kétes esetekben a kézirat alakját tartjuk meg. Az aposztrofot a névelőnél (mivel a kihullott ,,z" helyett a következő szó mássalhangzóját sokáig kettőzve ejtették) mindig meg kell tartani; a rag elhagyását jelző aposztrof elhagyható (pl. az lónak zabiája = a' ló' zabiája, átírás: a' ló zabiája). A magánhangzók és mássalhangzók esetében az ejtésbeli hűség visszaadására kell törekedni, a mai helyesírási szabályok alkalmazásával. Ezért a szerkesztőnek igen gondosan tanulmányoznia kell a szöveget, s annak ejtési — így bizonyos vonatkozásban helyesírási — jellegét iratonként kell megállapítania. A régies betűalakok átírása az alábbi kulcs szerint történik: oe , oe, eö = ö, ő ue , w, w (ha ü hangot jelöl) = ü f (hosszú s) = s ß = sz 3 = z gi, gj, g (ha gy hangot jelöl) = gy ni, nj, n (ha ny hangot jelöl) = ny y = i, illetve j Megtartandó viszont minden esetben az ç (e caudata,— hébe-hóba a XVII. század elején még előfordul), mert hangértéket jelöl, s ugyanígy az ly helyén az Ij, mert ez is takarhat kiejtést. Az и és a v a kiejtésnek megfelelően Írandó. A kettőzött magánhangzók (ее = é, aa = á, oo = ó stb.) hangzás szerint írandók. А XVII. századi kéziratok és nyomtatványok nem jelölik a magánhangzók hosszúságát, illetve rövidségét, akár két pontot, akár két vesszőt raknak fel ékezetül. A magánhangzók hosszú és rövid voltának jelzése а XVIII. században alakult ki, ezért más szabályokat kell etéren alkalmaznunk a két korszakra. A határvonalat elméletben 1700-nál vesszük fel. Mivel azonban minden ilyen
