Századok – 1974
Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II
422 F. CSANAK DÓRA: TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN országi apostola ellen elkövetett „tisztességtelen cselekedet"-nek tartott. D'Alembert úgy látszik elfelejtette, mivel tartozik La Condamine-nak, „confrére"-jének —írja. Ez a kifejezés akkor, az ő tollából többet jelentett, mint pusztán La Condamine akadémiai tagságát, arra utalt, hogy a felvilágosodás hívei La Condamine megválasztását fontos eseménynek tartották: egy vezetó szellemi pozíciót az б soraikból töltöttek be.57 Ezért vette rossz néven Diderot, hogy d'Alembert éppen elvbarátját, La Condamine-t támadta meg. Diderot szigorát d'Alembert iránt — az ő megjegyzése kizárólag a szolidaritásra, tehát a kérdés etikai oldalára vonatkozott, — bizonyosan motiválta a kettejük szerkesztésében megjelent Enciklopédia sorsára majdnem végzetes szakítás, amelyre d'Alembert nem utolsósorban a már többször említett, a „Genève" cikk kapcsán kitört vita következtében szánta el magát. Ez az elhatározása igen nehéz helyzetbe hozta Diderot-t és kis híján a nagy vállalkozás félbeszakítását okozta. Hogy a kortársak milyen fontosnak tartották a himlőoltásról szóló vitát, s mennyire nemcsak a matematika vagy az orvostudomány mégoly jelentékeny kérdése körül zajló polémiának tekintették, azt Condoreet-nak d'Alembert halála után, 1783-ban az Académie des Sciences egyik ülésén elmondott,, Éloge de d'Alembert" című emlékbeszéde bizonyítja.58 Condorcet nemcsak szükségesnek érezte, hogy az akadémia elhunyt titkáráról szólva részleteiben is beszéljen a himlőoltással kapcsolatos művéről, hanem több mint húsz esztendővel d'Alembert polemikus előadásának elhangzása után kritikailag foglalkozott a kérdéssel s maga is állást foglalt benne. 6 is az egyéni és közérdek ellentétét emelte ki d'Alembert írásában, mint annakidején Teleki, megállapítva, hogy az így felvetett problémához d'Alembert műve nem nyújt megoldást. Az oltás kérdésében a döntés nehézségét nem abban látja, hogy az egyénnek — ha kis mértékben is — kockára kell tennie a maga életét, amikor vállalkozik az oltásra. Önmaguk életét sokan kockáztatják meggondolatlanságból, könnyelműségből vagy hősiességből, s ehhez joguk van. Ahhoz azonban, hogy mások életéről dönteni merjen valaki — például gyermekeiről vagy olyanokról, akik tudatlanságból nem dönthetnek a maguk nevében — elengedhetetlen az oltás veszélytelenségének meggyőző bebizonyítása, mert a más életét senkinek sincs joga kockáztatni. Condorcet tehát az egyéni és közérdek látszólagos vagy valódi ellentéte helyébe az egyénnek mások iránti, a közösség iránti felelősségét állította, s ilyen módon, amikor alighanem utolsóként nyilatkozott az egykor nagy port felvert vitában, új aspektusban villantotta meg a probléma lényegét. "Grimeley : i. m. 94 szerint 1762-ben d'Alembert-t és La Condamine-t beleértve mindössze négy akadémiai tag tartozott a „filozófusok" közé. 58 Condorcet : Éloge de d'Alembert. Ld. D'Alembert: Oeuvres I. 59—132.
