Századok – 1974

Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II

Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól Az 1790 és 1796 között Pest-Budán működött első magyar hivatásos színtársulat, amelyet a szakirodalom általában Kelemen László nevével jelöl, kedvelt téma a színháztörténetben. Műsorát a lehetőségig rekonstruálták, filológiai-világnézeti-esztétikai szempontból elemezték, színlapjait kiadták, sőt kísérlet történt játékmódjának kutatására is.1 A társulat életének mindennapjairól azonban keveset tudunk. Alig néhány monográfiautalásra és tanulmányra hivatkozhatunk akkor is, ha arra a közegre, s annak mennyiségi és minőségi viszonyaira vagyunk kíváncsiak, amelyben a sokszor elemzett műsor terjedt, hatott, vagy hatástalanul pergett. A társadalmi háttér felvázolásában az úttörés érdeme Bayer Józsefé, aki levéltári kutatásaiban elsősorban a megyei nemesség politizáló rétegének támogatását emelte ki. A Budán székelő kormányszervek, jelesül a Helytartótanács szerepét Mályuszné Császár Edit elemezte, ugyanő szórt közönségadatokkal is szolgált, ezek évtizedes kutatásai eredményeként gyűltek össze.2 A kutatási tárgy újbóli felvételét indokolhatja továbbá, hogy az utóbbi években olyan munkák láttak napvilágot, amelyek a sok szempontú vizsgálódást közölt forrásanyagukkal jelentős mértékben segítik; hadd utaljunk Benda Kálmán háromkötetes publikációjára a jakobinus per iratanyagáról és Bodolay Géza monográfiájára a felvilágosodás korának diáktársaságairól.3 A Kelementársulat mellett szól még, hogy minőségi változást jelentett mind az iskolai játszókhoz, mind a főúri műkedveléshez és az idegennyelvű hivatásos színészethez képest. A továbbiakban figyelmünket három részterületre fordítjuk: a társulat gazdasági kapcsolataira, szűkebben vett közönségviszonyaira, és tágabban értelmezett társadalmi kapcsolatai néhány vonatkozására . * Először a gazdasági kapcsolatokról. A polgári színház — minden formájában — egyúttal kapitalista anyagi vállalkozás is: magántőkés vagy részvénytársasági befektetés, az előadásokból származó nyereséges bevétel reményében. Nálunk a tőke hiánya, illetve szórtsága határozza meg elsősorban a színházbérlői rendszer vagy a részvénytársaság 1 A vonatkozó szakirodalmat ld. a Magyar Színháztörténet (szerk. Hont Ferenc, Bp. 1962. 297 — 298) bibliográfiájában. Ezen túlmenően az alábbi cikkeket és forráskiadványokat tartjuk fontosnak. Lugosi Dörne : Az első Magyar Játékszíni Társaság játékrendje 1790 — 1801, ItK, 1934. Mályuszné Császár Edit: Polgári-forradalmi eszmék és az első magyar színtársulat műsora, ItK. 1966. Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez, Bp. 1962. Staud Géza: Az első magyar színtársulat színlapjai, Bp. 1960. Kelemen László naplója és feljegyzései, Bp. 1961. 2 Bayer József : A nemzeti játékszín története, Bp. 1887. I. 72 — 336. passim és Mályuszné : Kelemen László színháza (Tanulmányok Budapest múltjából XI. Bp. 1966. 153—198). 3 Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom iratai I—III. Bp. 1962 — 67 és Bodolay Géza: Irodalmi diáktársaságok 1786—1848, Bp. 1963.