Századok – 1974
Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II
TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN 419 saját tudományszakjának érveit találta volna átvételre érdemesnek egy mégoly kedvelt tanítvány megfogalmazásában, azt kell feltételeznünk, hogy Dániel Bernoullinak szóló 1762. december 22-i levelében4 6 közölt ilyen szándékát Telekinek erre a fejtegetésére vonatkoztatta. Feltevésünket megerősíti, hogy a kéziratos mü nyomtatásban való bírálatának jogtalanságával — Teleki észrevételeinek megérkezését követően — többször is találkozunk La Condamine leveleiben, s e sérelem hangot kapott Bernoulli dolgozatának nyomtatott megjelenésekor a müvet kiegészítő jegyzetek egyikében is.47 Az „Észrevételek" II. szakasza a himlőoltás európai és franciaországi történetének vázlatát adja, s ennek kapcsán kitér d'Alembert Bernoullival való rivalizálására, éles hangon támadva a francia tudóst. Ennek a résznek az érveit bizonyosan mestereitől vette át Teleki: a himlőoltásról szóló művekről és La Condamine érdemeiről talán maga La Condamine vagy más párizsi tudós ismerősei tájékoztatták, amikor d'Alembert előadása kapcsán érdeklődni kezdett a himlőoltás ügye iránt; a Bernoulli és d'Alembert közötti ellentétről akár maga Bernoulli, akár más matematikusok beszélhettek neki. A III. szákaszban Teleki a vita fő kérdésére tér rá. E részban lényeglátó képességéről tesz tanúságot, amikor a d'Alembert által kitűzött kettős cél (Bernoulli számításainak kritikája és az oltás támogatásra méltó voltának elismerése) vizsgálatán kívül a tanulmány legfontosabb, de némileg rejtett állítását, a köz- ós egyéni érdek kérdését igyekszik tisztázni. D'Alembert ugyanis — miután leszögezi, hogy a kétféle érdek szemben állhat egymással — azzal magyarázza tételét, hogy az állam nyer az oltás révén megmentett állampolgárok életével, neki ugyanis a számszerű nyereség a fontos; hogy melyik egyed marad életben vagy pusztul el, az mindegy. Az egyén legfőbb érdeke viszont életének megőrzése. Az oltás sikere esetén d'Alembert szerint az egyén nyeresége csak az az egy főre eső többlet, amely a himlőoltás által megnövekedett emberi átlagéletkorból neki jut. E néhány évnyi nyereséget is úgy tekinti, mint ami az eredeti, kisebb átlagéletkor letelte után lesz majd osztályrésze, s mint ilyen, véleménye szerint kétes értékű nyereséget jelent. E felfogással szemben hangsúlyozza Teleki a természetes himlő miatti állandó ée nagyfokú veszélyt s vallja, hogy az oltás nem némi életkorgyarapodást, hanem magát az életet jelenti az egyének döntő többségének. Érvelésének matematikai része, amelyet bizonyosan Bernoulli tanításából és a valószínűségszámítással kapcsolatos művekből sajátított el, világos látásra és korszerű tájékozottságra vall, míg a probléma filozófiai megfogalmazása Teleki már említett filozófiai érdeklődésének jele, s Locke műveinek ismeretét és hatását bizonyítja a fiatal gróf műveltségében.48 46 Bibliothèque Nationale, Paris, Kézirattár N. A. Fr. 21 015. 47 Histoire de l'académie Royale des Sciences. Année MDCCLX. Paris, 1777. II. 33. 48 Locke tétele, amelyet Teleki magáévá tett és e művében bizonyításához felhasznált az „An Essay Concerning Human Understanding" III. könyve III. fejezetének 11. pontjában található meg: ,,. . .it is plain by what has been said, that general and universal belong not to the real existence of things, but are the inventions and creatures of the understanding, made by it for its own use. . .", „. . .things. . . are all of them particular in their existence..." Locke-nak ezt a tanítását egyébként maga d'Alembert is vallotta, Elemens de Philosophie című, első ízben 1769-ben megjelent munkájában pl. így ír: „Un des principaux usages de ce développement est de nous garantir de l'erreur où nous pourrions tomber en regardant les objets des idées abstraites comme existans réellement hors de nous; erreur que n'ont pas évité des sectes entières de philosophes, qui ne faisant point attention à la généralisation des idées, se sont persuadé que l'existence, par exemple, dans les objets animés, étoit différente de la sensation; que de même il existoit hors de l'esprit, quelque chose qui étoit l'homme en général, le corps en général, la vertu, le vice en général, et ainsi du reste; au lieu qu'il n'existe réellement hors de nous que des êtres particuliers, qui possèdent ces propriétés que nous détachons par l'esprit du sujet où elles se trouvent, en les considérant séparément des autres propriétés auxquelles elles sont unies dans ce même sujet" (Oeuvres II. 62). D'Alembert felfogása e tekintetben az e dolgozatban tárgyalt évek idején sem változott: Grimsley i. m. 233. lapján 7*
