Századok – 1974
Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II
418 F. CSANAK DÓRA: TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN lenség, minden valószínűség ellene szól, hogy valaki, aki a természetes himlőnél mindig jobbindulatú és veszélytelenebb oltással létrehozott himlőbe belehal, megmenekült volna amannak rosszindulatától, ö tehát halálra szánt áldozat volt, akit hiába próbáltak megmenteni. Az előbbiekben köznapi nyelven, a műből kapott gondolatok alapján szóltam; ha azonban közelebbről nézzük meg a kérdést, látni fogjuk, hogy az előbbi indokok miatt egyáltalán nem szabad különbséget tenni a közjó és az egyén java között, sőt el kell ismerni, hogy ezek a kifejezések, a közjó, az állam java nem realitást képviselnek, s nem egyebek kifejezésmódnál. A természetben csak egyedek vannak, az állam, a köz, a nemzet, a társadalom, mindaz, amit ezekkel a gyűjtőnevekkel fejezünk ki, az értelem szülötte, az ész egyszerű absztrakciója. Amikor ahelyett, hogy azt mondanám, 200 ember, azt mondom, 200 emberből álló csapat, az agyam kétszáz különféle ideát ölel fel, akik között egyfajta hasonlóságot vesz észre, valamely szempontból egyesíti őket és gondolataiban egyetlen objektumot képez belőlük. Ez az eszmei objectum azonban csak fikció, és a kifejezés, amellyel megjelöljük, nem is lenne meg olyan nyelvben, amely csak valóságos objectumokra vonatkozó kifejezésekkel rendelkezik. Miután feltételeztük egy olyan objectum létezését, amely nem létezik, könnyű eltévednünk ezen csak szellemünk által létrehozott objectum tulajdonságairól való okoskodásunkban, könnyű olyan ellentmondásokba és tévedésekbe esnünk, amelyeket egy elsőrangú geométernek inkább tisztáznia kellene s megvilágítania, mintsem rájuk alapítania paradoxonjait. Minthogy az, amit államnak nevezünk, nem más, mint metafizikai lény, agyunk egyszerű absztrakciója, következésképpen az ilyen kifejezéseknek, mint „az állam java" vagy nincs értelmük, vagy csak a ,,többség javát" jelenthetik, s ha valahol nincs szó az egyén javáról, ott nincs és nem lehet szó arról sem, amit „közjó"-nák szokás nevezni,4 4 * Teleki munkájától természetesen nem szabad valamiféle teljesen új mondanivalót' érvet számon kérni. Huszonegytől huszonhárom éves koráig volt a neves baseli és párizsi tudósok tanítványa, s mikor észrevételeit megírja, mindössze huszonnégy éves. Bár egész életében a matematikát mondta egyik legkedvesebb disciplinájának, a hazaérkezése óta eltelt időben nem volt alkalma nyugodtan tovább képeznie magát és komoly stúdiumokban elmélyednie; apja családi ügyek intézésével bízta meg, s szinte állandóan úton volt Bécs, Magyarország és Erdély között. A védőirat tehát elsősorban a hálás és tisztelő tanítvány müve szeretett mestere védelmében. Észrevételei mégis több szempontból figyelmet érdemelnek: egyrészt a munka logikus felépítése, világos érvelése miatt, másrészt mert igen jól ragadja meg a vita lényeges pontjait s olyan momentumokra is rámutat, amelyekre mesterei nem figyeltek fel. Végül pedig fontos adatot tartalmaz Teleki másik kedves tudománya, a filozófia terén való olvasottságáról. A bevezetésben röviden ismerteti azokat a körülményeket, amelyek felkeltették érdeklődését a vita iránt: jelenléte d'Alembert előadásán, az előadó tudós hírneve s a maga mestere iránti tisztelete. Az első szakaszban áttér egy olyan kérdésre, amely iránt alighanem moralizálásra hajló természete tette fogékonnyá, s amely egyszersmind azt is tanúsítja, hogy alaposan tájékozott volt az akkoriban vitatott problémák irodalmában. Ez a kérdés: volt-e joga d'Alembert-nek Bernoulli kéziratos művét nyomtatott munkában bírálni ? Teleki lényegében felismerte a szerzői jog problémáját, amelyről a XVIII. század első fele óta sok vita folyt. Ezek során kristályosodott ki az a felfogás, mely szerint „mindenki tulajdonosa a vele született, majd benne kifejlődött képességeknek, és ezek segítségével létrehozott alkotásainak. Ebből pedig az következik, hogy e szellemi tulajdon felett kizárólag rendelkezik."45 Mivel aligha hihető, hogy La Condamine, a neves matematikus 44 Az eredeti francia szöveget terjedelme miatt nem közölhettük. Lelőhelye: Öffentliche Bibliothekder Universität Basel, Kézirattár. Cod, Lat. la 685. 45 Palágyi Róbert : A magyar szerzői jog zsebkönyve. Bp. 1957. 9. — A szerzői jog kérdését Franciaországban rendeletileg a forradalom 1973. július 19-i dekrétuma rendezte, amely biztosította az írói és művészi alkotások kizárólagos tulajdonjogát szerzőik számára.
