Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 41 rétegtörekvésekkel jelentkezik. Helyzetéből és funkciójából érthető, hogy a dzsentri ezen rétegének körében fogalmazódnak meg először laza körvonalakban azok a programok, melyek közvetlenül szembesítik a dzsentri réteg követeléseit a nagyburzsoázia és az arisztokrácia érdekeivel. A szembenállás érthetően egyre inkább a nagypolgárság felé éles. Annak ellenére, hogy dzsentri rétegek politikai önállósodásának folyamata szorosan összefonódik a közjogi harcokkal, a közjogi programok, a közjogi alapon lértejött pártkeretek ezeknek a programoknak kifejtésére és politikai képviseletére nem kedvezőek. A közjogi ellenzék heterogén társadalmi elemeket tömörít átfogó közös célok jegyében, a közjogi alapon létrejött politikai szervezetek inkább elmossák, mint markánsan kidomborítják a sajátos osztály- és rétegtörekvéseket, az ezeket közvetlenül tükröző programokat. A társadalmi, gazdasági szinten felvetődő politikai problémák kifejtésére, a belőle származó programok politikai képviseletére alkalmasabb keretként mutatkoznak a társadalmi szervezetek, egyesületek, érdekképviseleti szervezetek. I A hivatalnok-értelmiségi dzsentri önállósodását képviselte a századforduló és ezerkilencszáztíz között a szabadkőműves mozgalmon belül kialakult konzervatív szárny. 1901-ben az újkonzervatív előnyomulás csúcsán az új irányzatnak a magyar szabadkőművességben is volt bizonyos lecsapódása. A szabadkőművesség soraiban mutatkozó konzervatív jelenségek részben viszontreak-I ciót jelentettek arra a fejleményre, hogy az újkonzervatív előretörés liberális ellenhatása elsősorban a magyar szabadkőművesség kereteiben bontakozott ki. Itt jelentkeztek a liberalizmus megújításának és korszerűsítésének azok a törekvései, melyek a polgári radikális mozgalom legfontosabb előzményét jelentették. A konzervatív szabadkőműves tendenciák a függetlenségi párt konzervatív , szárnyához kapcsolódtak elsősorban. Ez magával hozta, hogy az 1905/06-os események ezeket a tendenciákat is mozgósították. Különösen kiélezte az ellentéteket, hogy a magyar szabadkőművesség fő erejét képező liberális irányzat a darabont kormány táborába szegődött. Ennek visszahatásaként 1906/07-ben a konzervatív szárny kísérletet tett arra, hogy létrehozza az elszigetelten működő ilyen tendenciájú páholyok egységfrontját s mérvadó befolyást szerezzen az ! egész hazai szabadkőművesség általános politikai orientációjára. Viszonylagos ! eredményként sikerült elérniök a hozzájuk számító Bókay Árpád nagymesterré választását. A polgári radikális irányzat rohamos térnyerését azonban ez a konzervatív ellentendencia nemcsak megállítani nem tudta, hanem előnyomulása ütemét sem tudta számottevő mértékben lassítani. 1910-re a polgári radikalizmus, ha nem is fogja át a magyar szabadkőműves testvérek számszerű többségét, a magyarországi szövetség jellegadó irányzatává válik. Ettől kezdve a konzervatív irányzat hanyatlik s elveszíti jelentőségét.91 A konzervatív tendenciát elsősorban két budapesti páholy képviselte. A nagyobb létszámú s kezdetben erősebb, régi tekintélyes Corvin Mátyás páholy a század első tizedén végig jobboldali függetlenségi irányítás alatt állott. Vezetői között találjuk Berinkey Dénest, hangadója Kovács Ernő függetlenségi képviselő. A másik konzervatív tendenciájú páholy, a Nemzeti páholy közvetlenül a liberális előnyomulásra való konzervatív reakció szülötte volt. 1902. szeptember 28-án egy, a Demokratia páholyból kivált nyolctagú függetlenségi csoport alakította kifejezetten a szabadkőművességen belüli „nemzeti" vonal erősítésének 91 A kérdésről ld. Kovács Ernő: A magyar szabadkőművesség válsága. Magyar Gazdák Szemléje, 1916. máj.
