Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
42 SZABÓ MIKLÓS programjával.9 2 Az új páholy alapítói már a formális alakulás előtt megszövegezik A Nemzeti Páholy Munkaprogramja és Szervezkedése című programjukat.93 A páholy-program az önálló politikai erővé szerveződő honorácior-dzsentri törekvéseinek egyik legkiformáltabb és legjellegzetesebb dokumentuma. A program „általános nemzeti akció" címet viselő, római egyessel jelölt részének 2. pontja kifejti a kiindulást jelentő társadalmi alapelveket: „(A páholy" Törekszik arra, hogy az állam kormányzása ne csak külső formáiban legyen demokratikus, mint ahogyan jelenleg van, hanem a maga valójában is; ezért elsősorban a demokratikus népelemek önrendelkező képességének emelését akarja; törekszik az arisztokrácia befolyását a kormányra csökkenteni és a művelt középosztály, valamint a magyar földművelő osztály befolyását emelni. A nemzet javarészét ez a középosztály teszi ki, ő, és a magyar földművelő osztály az államfenntartó elem; — nekik kell tehát a kormányzásban, a nemzet sorsának intézésében, a vezető szerepet kapni." Hogy itt a dzsentri programjáról van szó azt még ennél is világosabban kifejezésre juttatja a páholy életet tárgyaló fejezet első pontja, amely „szükségesnek tartja... a magyar művelt középosztálynak és a dzsentrinek a szövetségbe való bevonását. .." A vázolt általános pozíciót konkrét követelésekre bontja a „társadalmi akció" címet viseló második nagyobb rész. E szerint a páholy „törekszik a nagy hitbizományok megszüntetésére és kisajátítására a nemzeti telepítés s a magyar földműves nép megmentése céljából. Az állam annál hatalmasabb, minél több benne a birtokosok száma, s a föld elaprózódásával a racionális művelés határáig értéke annyira megnövekedik, hogy az értéknövekedés elegendő a nagybirtok árának törlesztésére." (4. pont) A parasztprobléma másik vonatkozásában (s még inkább a nemzetiségi kérdést érintve): ,,A nemzetiségi bankok és takarékpénztárak s általában az uzsorát üző vidéki takarékpénztárak és intézetek megszüntetését kívánja, s helyettük szövetkezetek s állami kezelésben vagy állami ellenőrzés alatt levő bankok fölállítását tartja szükségesnek. A Nemzeti páholy át van hatva azzal a tudattal, hogy a hazai műveltségi viszonyok között a visszamaradt parasztságnak nincs elég védelme a belőle élősködő uzsorával szemben. A szövetkezés volna egyik leghatalmasabb orvosszer a baj ellen s ezért a szövetkezeti eszme terjesztését elsőrangú feladatának tartja." (6. pont) A munkásproblémáról, a munkásmozgalom kérdéséről:,,(a páholy) Törekszik arra, hogy a szociális mozgalmat nemzeti irányba terelje." (1. pont) A program a társadalmi kérdéseknél is nagyobb figyelmet szentel a nemzetiségi problémáknak. A program szövegezőit a politikai cselekvés mezején elsősorban ez a kérdés mozgatja. A páholy neve is elsősorban a nemzetiségi problémára utal s csak legfeljebb másodsorban a közjogi problematikára. Míg a társadalmi kérdésekben — mint láttuk az álláspont felemás, progresszív irányba fejleszthető momentumok sem hiányoznak belőle — a nemzetiségi problémában egyértelműen a legreakciósabb magyarosító politikát hirdeti. Nyíltan hirdeti: „rajta lesz, hogy a nemzetiségeket testvéri szeretettel magába olvassza... (már ti. a magyar faj, nem a páholy !)" A legfontosabb tényező, amely az ellentmondásos arculatú s többirányú kötöttségű réteg politikai mozgását reakciós konzervatív irányba viszi a nemzetiségi kérdésben vallott soviniszta álláspont. Azonban nem csupán az. Ha szemügyre veszszük az irat társadalmi álláspontját, láthatjuk, a vizsgált páholyprogram 92 A magyar szabadkőműves Szövetségtanács 1902. okt. 6-i ülésének jegyzőkönyve. OL. Szabadkőműves Levéltár. Szimbolikus Nagypáholy iratai. P 1083. 19. köt. 93 OL. Szabadkőműves Levéltár. Nemzeti Páholy iratai. P 1119. 1. es.
