Századok – 1974
Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II
TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN 417 még meglepő előrehaladást is tegyen benne, s véleményét nem változtatta meg a mû elolvasása után sem. Egyik levelében „eine impertinente suffisance"-nak nevezi,29 s a maga személyét illetően sérelmezi, hogy az ő fizikai kísérleteken alapuló eredményeit d'Alembert nemlétezőknek tekinti. D'Alembert későbbi munkáiról sem vélekedett kedvezőbben: Eulernek írt leveleiben, majd egy Teleki Sámuelnek írt levelében többször is szól róluk.30 Kezdeti és későbbi véleménye közt a különbség annyi, hogy mindig éles kritikáját utóbb néhány általánosságban mozgó elismerő mondattal enyhítette. Bernoulli személyes sérelme nem volt képzelődés: d'Alembert egyik legújabb életírója is megemlíti d'Alembert tudós önhittségét, s kortársaival való viszonyát — Bernoullin kívül Eulerrel és Clairautval való kapcsolatát is — egyfajta „nem túlságosan barátságos rivalizálásaként jellemzi.31 Nyílt vitára azonban nem került sor közöttük: Daniel Bernoulliról jól tudták kortársai, hogy nem híve a polémiáknak. Amikor a himlőoltásról írt tanulmánya több mint másfél évtizedes késéssel végre napvilágot látott, név említése nélkül reagált d'Alembert kritikájára. Ellenfele kevésbé volt tartózkodó: „Opuscules mathématiques" című gyűjteményes munkája előszavában (amelyet előzőleg a Mercure de France hasábjain is közölt) nemcsak a himlőoltással, hanem egy másik tanulmánnyal kapcsolatosan is nevén nevezi Bernoullit, mint akinek nem kielégítő eredményeivel szemben neki sikerült megtalálnia a helyes megoldást.32 Bernoulli a ,,Hydrodynamicá"-t követően egész sereg különféle tanulmányt írt, néhány közülök a valószínűségszámításnak statisztikai alkalmazásával foglalkozik. (Már a maga korában is e terület szakértőjeként tartották számon.) Ilyen tárgyú dolgozatai közé tartozik az Académie des Sciences ülésén elhangzott „Essai d'une nouvelle analyse de la mortalité causée par la petite vérole et des avantages de l'inoculation pour la prévenir" című munkája is. D'Alembert-ről viszont már kortársai megállapították, — s ezt újabb életrajzírói is megerősítik — hogy éppen a valószínűségszámítás problémaköre iránt kevés hozzáértést, sőt kifejezett értetlenséget tanúsított, több alkalommal is kétségbevonta kora legjobb matematikusainak e téren elért eredményeit — köztük (nemcsak ekkor) Bernoulliéit is. Éppen a valószínűségszámítás volt a matematika azon kevés területeinek egyike, amelyen d'Alembert nem hozott létre érdemleges alkotást.33 Bernoulli említett tanulmányában a rendelkezésére álló halálozási és megbetegedési statisztikák és szakmunkák alapján vizsgálja, és táblázatokban ábrázolja, hogy a különböző óletkorokben hogyan változik a himlőban való megbetegedés veszélyének esélye, és a megbetegedettek mekkora részének halálával kell számolni. Az oltásra vonatkozó addig összegyűjtött adatok alapján pedig kiszámítja, hogyan alakulnak ezek a számok a himlő ellen beoltottak esetében, milyen számokban kifejezhető előnyt jelent tehát a himlőoltás az emberiség és az állam szempontjából. D'Alembert maga az „Opuscules mathématiques"már idézett előszavában röviden összefoglalja kritikája mondanivalóját: tanulmányával azt kívánja igazolni, hogy a himlőoltás előnyeinek bizonyítására végzett számítások nem helyesen közelítették meg a problémát. Véleménye szerint ezeket az előnyö-29 Daniel Bernoulli — Leonhardt Eulernek. Basel, 1745. júl. 7. Közli: Fuss: Correspondance mathématique et physique. St. Petersbourg. 1843. Reprint: New York-London, 1968. II. 577. 30 Fuss : i. m. II. 541, 584, 603 — 608, 612, 646, 650 — valamint Daniel Bernoulli -Teleki Sámuelnek, 1764. máj. 7. Közli Gulyás Károly: Gróf Teleki Sámuel levelezése külföldi mathematikusokkal. Mathematikai és Pliysikai Lapok, 1912. 218 — 219. 31 T/t. L. Hankins : Jean d'Alembert. Science and the Enlightenment'. Oxford, 1970. 3 — 4, 27. 32 D'Alembert : Opuscules mathématiques. Paris, 1761. Avertissement III. és Mercure de France, 1761. okt. 138. 33 Grimsley : i. m. 7.
