Századok – 1974
Közlemények - F. Csanak Dóra: Teleki József szerepe egy XVIII. századi francia tudományos vitában 406/II
412 F. CSANAK DÓRA: TELEKI JÓZSEF EGY TUDOMÁNYOS VITÁBAN kot nehéz, sőt lehetetlen számításokkal értékelni, ennek ellenére nem akarja azt állítani, hogy kellő gondossággal végezve az oltás nem lehet eredményes, vagy hogy nem kell folytatni a vele kapcsolatos kísérleteket.3 4 Anélkül, hogy a vita szakkérdéseiben véleményt kívánnánk mondani, megállapíthatjuk, hogy d'Alembert-nek az az állítása, miszerint a valószínűségszámítás módszerével nem lehet az oltás eredményességét bizonyítani, nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, bár kétségtelen, hogy a megbetegedésekre vonatkozóan rendelkezésre álló statisztikai adatok és a halálozások okát közlő kimutatások hiányossága miatt Bernoulli nem juthatott megbízható számszerű eredményekre. D'Alembert-nek az az érve, hogy az átlagéletkor növekedése, tehát egy távolabbi időpontban realizálódó nyereség elsősorban az állam számára jelent hasznot, s így nem alkalmas érv az oltás melletti döntéshez, amely az egyént lényegesen kisebb, de aktuális kockázat vállalására kényszeríti, voltaképpen más területre tolja át a problémát, mint amelyen Bernoulli mozogni kívánt. Egyik életrajzírója ezzel kapcsolatosan különválasztja d'Alembert természettudományi és társadalomtudományi megállapításait, s az előbbiekre vonatkozóan elfogadja Condorcet jellemzését, aki szerint d'Alembert néha túlságosén is leszűkítette az emberi szellem tevékenységi körét, az utóbbiakat illetően azonban — s ide sorolja a himlőoltás ügyét is — véleménye szerint d'Alembert kritikája éppen arra kíván inteni, hogy komplex döntéseket nem lehet matematikai sémákba szorítani.35 Teleki bevonása a vitába La Condamine-t, — akinek a Bernoulli-testvérekhez írott levelei már hosszabb idő óta főleg a himlőoltás ügyéről szóltak3 6 — nyilvánvalóan foglalkoztatta a barátját ért támadás, hiszen őmaga volt az, aki Daniel Bernoullit bevonta a himlőoltással kapcsolatos vitába. Ugyanakkor azonban nem kívánt d'Alembert-rel nyílt polémiába keveredni. Már 1761 januárjában válaszolásra biztatja Bernoullit, majd azt tanácsolja neki, hogy várja meg d'Alembert művének nyomtatott megjelenését, hátha változtat előadása szövegén. Egyszersmind azt is javasolja, hogy ne a maga nevében, hanem valamelyik tanítványának, vagy öccse, Johann fiának a nevében adja közre a válaszát. D'Alembert „Opuscules mathématiques"-ja 1761 őszén megjelent, a Mercure de France már októberi számában ismertette, s La Condamine október 24-én levelet írt Bernoullinak, amelyben a következőket tanácsolta neki: válaszát az ő, La Condamine megjegyzéseivel kiegészítve adja közre, s ne az Akadémia évkönyvében, mert erre legfeljebb csak négy év múlva kerülhet sor.37 Azt a gondolatot is felveti, hogy Bernoulli válaszát Teleki József nevében kellene kinyomatni, aki tanítványa s jelen is volt az akadémiai ülésen, amikor a támadás elhangzott, s így ő a legalkalmasabb rá, hogy nyilvánosan fellépjen mestere védelmében. A művet Genfben vagy Lausanne-ban nyomassák ki. Ő maga vállalja, hogy a Teleki nevében fogalmazott választ levélformába önti, Teleki pedig majd utólag kap belőle példányt. Sőt olyan következtetésekig is eljut — s ezzel cáfolja némileg Teleki róla alkotott s idézett naplóbeli elismerő véleményét —, hogy talán nem is kell Teleki hozzájárulását megszerezni, hisz ő már hazatért, befejezte utazását s a távoli Erdélyben vagy Magyarországon esetleg sose jut el hozzá a neve alatt kiadott munka híre. La Condamine hagyatékának nem sikerült a nyomára bukkannom; Bernoulli és Teleki hozzá írt leveleinek szövege sem ismeretes. így csak következtetni lehet La 34 D'Alembert : i. m. Avertissement X. — Mercure de France, uo. 35 Hankins : i. m. 149. 36 Bibliothèque Nationale, Paris, Kézirattár N. A. Fr. 21 015 ill. Öffentliche Bibliothek der Universität Basel, Kézirattár Cod. Lat. la. 686. 37 Az 1760-as kötet 17 év késedelemmel, 1777-ben látott napvilágot.
