Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

400 DOLMÁNYOS ISTVÁN Az Apponyi-irányzat szócsövéhez Holló újsága is csatlakozott: „Mindenek előtt ezt a pokolian veszedelmes fegyvert: az általános sztrájk fegyverét kell kiverni a kezükből."10

5 Ugrón saját lapjában írt cikkében „Szentheverdel nap"-nak nevezte október tizedikét. Ez az írás azonban még a tüntetés napján jelent meg, és ezért benne az ígérgető motívum jobban kidomborodik. Annyi mégis világosan kiderült Ugrón soraiból, hogy a függetlenségi ellenzék eme képviselője is szembefordult a tüntetéssel: „Tudja mindenki, hogy a törvény előkészítésben van. Keveset várni kell még . . . Régi híve vagyok az általános választójognak. De bizony nem fogom megtenni a socialistáknak, hogy küldöttségükhöz csatlakozzam. Olyan parancsoló módban való rendelkezést senkifiától sem fogadok el, mint az ő felszólításuk."10

6

! A Magyar Nemzetben, a függetlenségi párti ellenzék egyik ekkori szócsövében jelent meg Nagy György cikke az általános sztrájkról. „Sokfejű zsarnokságnak" nevezte a tüntetést, ellenséges hangon foglalkozott a szociáldemokráciával, és soviniszta módon hazafiatlansággal gyanúsítgatta a szocialista vezetőket. „Maga a magyar politikai nemzet kívánja és sürgeti — írta Nagy —, j hogy a törvényhozó hatalma, képviselete szélesebb alapokra fektessék; még pedig oly formában, hogy a jövendő törvényhozás, a jövendő képviselet épp i úgy legyen demokratikus, mint magyar nemzeti intézmény. Ha a szocialisták az ellen demonstrálnak valaha, hogy a leendő parlament j magyar nemzeti intézmény legyen, úgy szemben találják magukat az egész magyar nemzettel, a mely mégis csak hatalmasabb bármekkora és bármely elszánt tömegnél. . . Ismételjük, nem vitatkozunk azon, hogy volt-e valami szükség október tizedikére. Hisz ez ízlés és meggyőződés dolga. A mi véleményünk szerint nem volt, mert a törvényhozás hivatásának tudatában híven teljesíti kötelességét, dolgozik a magyar nemzeti állam kiépítésén . . . . . . munkánkat szabad akaratunk irányítja. Zsarnokságot nem tűrünk. Sem az egynek, sem a százezernek despotizmusát! A szoczialista vezérek jól tudják, hogy a képviselőház a választójog rendezésének vállalt munkáját el is fogja végezni. Nélkülük, sőt ha kell, ellenük is. Talán éppen ettől félnek a vezér urak. Talán úgy vannak, mint az oláh nemzetiségi agitátorok . . . Nekik [a szociáldemokrata vezetőknek — D. I.] nem arra kellett az általános választójog, hogy ebből alkossák meg a független, szabad Magyarország templomát. Nekik nem a kész anyag, hanem csak a neve kell. Nem az eszme 105

Magyarország, 1907. okt. 12. 1. — „A tegnap tanulságai". 106

Magyar Nemzet, 1907. okt. 10. 1. — Ugrón Gábor: Ki a legény a csárdában? A szerkesztőség osztozott Ugrón véleményében: „Az október tizediki tüntetésnek szintén az volt a bevallott czélja, hogy a kormányt és a parlamentet figyelmeztesse a választójog dolgában tett ígéreteire, melyekről állítólag megfeledkezett. Soha ennél fölöslegesebb dolgot nem műveltek." A szerkesztőségi cikk ugyanakkor kinyilatkoztatta, hogy csak a demokrácia követelményei alapján nem lehet megalkotni a reformot: ,,A demokrata választójogi reformnak is a demokrácia követeléseit kell egyeztetni a magyarság védelmére szükséges óvintézkedésekkel." (Értsd a nemzetiségi cenzussal és a választási geográfiával.) Magyar Nemzet, 1907. okt. 16. 1. — „A kormány becsülete".