Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 401 megtestesülése, hanem csak a puszta fogalom. Hogy e fogalom újra megtöltse csillogó szavakkal, színes ígéretekkel, az izgatás szavaival tarisznyájukat. Mindent összefoglalva, nem értjük, hogy a szociálisták miért hirdetnek diadalt. Az új választójogi törvényt nem csupán ők akarják; inkább akarja a törvényhozás s még inkább a politikai magyar nemzet."107 Az „úgy demokratikus, mint nemzeti" formula Nagynál is azt jelentette, hogy nem kíván igazán általános választójogot, őt legfeljebb az különböztette meg a kormánytábortól (amely — mint láttuk — szavakban szintén az általános választójog alapjáról fordult szembe a sztrájkolókkal) !, hogy őszintén reménykedett egy viszonylag messzemenő, koalíciós reformban. Pedig Andrássy a magyar lakosság számára sem tervezett általános szavazati jogot. A függetlenségi ellenzék politikai eljárása önmagának is sokat ártott. Míg ők elutasították a szocialista kezdeményezést, az ó-szabadelvű pártiak látszatra elfogadták és támogatták azt, hogy jobban megingassák koalícós politikai vetélytársaik helyzetét. „Mindezeknél fogva — ügyeskedett Tisza lapja a poUtikai köpönyegforgatásban — igaza volt Garbainak: mondván, hogy ez a parlament nem teljesíti kötelességét és nem volt igaza Justhnak, aki modorával egész Európa előtt megmutatta, hogy nincs annyi úri műveltsége, mint a vele szemben állott kőmíveslegénynek."10 8 Bánták is Tiszáék a szociáldemokrata kőműveslegényt — a koalíciós parlament lejáratása volt számukra a fontos. Annak előkészítése, hogy a munkásmozgalomban és a nemzetiségek körében illúziókat keltve vegyék majd ismét kezükbe a hatalmat. A kormánypárti „közvélemény" követelésére részben az országos sztrájk napján, részben pedig azután fokozódtak a hatóságok munkásellenes intézkedései.10 9 Amíg a sztrájkokkal szemben a közigazgatás csak nehézkesen tudott eljárni, az újabb sztrájkokkal kevésbé tarkított, s inkább tüntetések által jellemzett korszakban a kormányzat szervei helyzeti előnyhöz jutottak. A szociáldemokrata pártnak ekkor lett volna szüksége igazán jól kiépített — és így jogilag valamivel jobban védett — pártszervezetekre. Aligha tekinthető véletlennek, hogy vidékről ekkor sürgették a pártszervezetek kiépítését.110 Újabb 107 Magyar Nemzet, 1907. okt. 12. 1. — Nagy György : Sokfejű zsarnokság. 108 Magyar Szó, 1907. okt. 13. 1. — Pályi Endre: Mennyi az átmeneti idő? 109 Az októbert közvetlenül követő időszak viszonyairól némi képet alkothatunk az MSzDP 1907. dec. 31-én lezajlott Fejér-megyei értekezletén elhangzott felszólalásokból: „A napirend első pontjához: »A kiküldöttek jelentései« Klein Károly társelnök szólt és a meg nem jelentek nevében előadja a megyei csoportok eredménytelen működését, a melyet a hatóságok üldözésének tulajdonít. Panaszolja, hogy a megye területén gyűléseket nem engedélyeznek, az elvtársakat bebörtönzik és pénzbüntetésre ítélik, önkényeskedéssel vádolja a szolgabírákat. . . Disznósi János a polgárdi csoport nevében arról panaszkodik, hogy a hatóság éber ellenőrzése lehetetlenné teszi az eredményes működést, az ottani jegyző olyan kijelentéseket hangoztat, hogy röpirat terjesztőket agyon lehet lőni, vagy ütni. . . Csik István Velencéről jelenti, hogy jegyzőjük a nyilvános gyűléseket egyáltalán nem engedi meg." P. I. Arch. A. XV. 1/1907/11. 110 Éppen a fejérmegyei szociáldemokraták 1907. dec. 25 —26-án lezajlott kerületi értekezlete fogadott el olyan határozatot, amely „a megválasztandó kerületi vezetőség sürgős kötelességévé teszi a kerületekben levő községek pártszervezeteinek a megalakítását. A párt szervezetek megalakítása céljából minden községben nyilvános népgyűlés (vagy a viszonyokhoz mérten értekezlet) tartandó..." 6 Századok 1974/2.
