Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 399 Az „1907 évi október 10-én az általános választói jog kiküzdésére tartott tüntetésben és munkabeszüntetésben pártunk derekasan kivette részét. 156 községben volt munkaszünet" — állapította meg Achim parasztpártjának évi jelentése.87 Október tizedike tehát amellett, hogy a munkásosztály szokatlanul nagy erejű megmozdulásává nőtte ki magát, a nemzetiségek és a parasztság tüntetésévé is vált. E demonstrációk — ha nem is eléggé — egymáshoz kapcsolódtak, ami már önmagában nevezetessé tette az 1907. évi országos politikai sztrájkot. Még mielőtt a munkabeszüntetésre sor került volna, Kossuth Ferenc elrendelte, hogy készítsenek pontos statisztikát a sztrájkról.9 8 Ezért a ható-I ságok adatai ezúttal komolyabb figyelmet érdemelnek. Azonban mint erre a i budapesti rendőrkapitányság és a pozsonyi főispán említett jelentése a példa, ' a nyilvánosságra került számok — lehet, hogy véletlen következtében — nem mindig feleltek meg a bizalmas jellegűeknek (mindkét irányú eltérés). A hivatalos statisztika szerint 184 921 munkás szüntette be a munkát. Ebből Budapesten 81 524-en sztrájkoltak.9 9 Ezt az adatot a szociáldemokrata 1 párt vezetősége az 1908. évi kongresszusnak adott jelentésében kétségbe vonta.100 Weltner egyik népgyűlési beszédében egyenesen azt mondotta: „Hiába csináltak kicsinylő statisztikát, október 10-én szünetelt az ipari élet és 500 000 munkás nem dolgozott."101 A 181 921-es szám csak minimumnak tekinthető, bár a munkásokra nézve nagyon erős túlzással szólhatott Weltner fél millió sztrájkolóról. De Weltnernek bizonyos értelemben mégis volt némi igazsága. Október 10-e megítélése szempontjából a tüntetők száma — ha ő nem is tüntetőkről szólt — legalább olyan fontos, mint a sztrájkolóké. Ezen a napon pedig a sztrájkolok hivatalosan kimutatott tömegei (és hivatalosan ki nem mutatott tömegei) mellett a nemzetiségek és a radikális mozgalmak résztvevőinek tízezrei szintén tüntettek. Ha tehát a sztrájkolok számát mai kutatásunk bizonyára helyesen is teszi kétszázezerre,10 2 az október 10-i választójogi tüntetés valóságos méreteit, történelmi jelentőségét, a kortársak tudatában elfoglalt helyét feltétlenül reálisabban érzékeltetné a tüntetőknek-sztrájkolóknak egy, az ötszázezerhez valamivel közelebb eső, még pontosabb felmérésre váró száma.10 3 A koalíciós lapok reagálását a Budapesti Hírlap cikkei szemléltetik. Hangjuk — a korábbi hitegetéssel jórészt felhagyva — szinte süvöltővé vált a nagyszabású népmozgalom láttán. „Olyen tüzes atmoszférát kell teremtenünk, a melyben elég és elpusztul minden állam- és nemzetellenes áramlat, akár az arénaúti térről, akár a terézvárosi demokrata körről, akár a páholyokból, akár a tudósok szájából, akár a nemzetiségi tájékokról fújjon a szél. Halálra kell üldöznünk minden orvtámadást és rágalmat . . . "10 4 97 Parasztújság, 1908. 3. 1. — „Az elmúlt pártévről szóló jelentés". A megjelölt községeket minden bizonnyal csak a parasztpárt akcióival kapcsolatban említették. 98 P. I. Arch. Bp. polgm. —I—1749/1906. 99 MMTVD. III. 568. 100 Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához. I. 1848—1917. Bp. 1954. 143. 101 P. I. Arch. В. M. ein. 1908/143 res. — 1908. márc. 3. 102 Mucsi : i. m. 180. юз A munkásmozgalomban egy politikai sztrájk idején a tüntetők száma mindig kisebb, mint a sztrájkolóké. Természetesen fordított a helyzet a nemzetiségi parasztság és középrétegek demonstráló tízezreinél. 104 Budapesti Hírlap, 1907. okt. 11. 3. — „Október tizedike".
