Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 395 szív erői nem óhajtották meghallgatni Apponyi üdvözletét és tüntetésükkel segítették előkészíteni az értelmiségi rétegeket az általános politikai sztrájk kedvező fogadására.7 0 A polgári radikálisok mozgalmát tulajdonképpen a munkásság által kiváltott október 10-i erjedés lendítette fel, emelte ki csüggeteg állapotából. A Budapesti Hírlap, ha le is egyszerűsítette a helyzetet, nem ok nélkül célzott a haladó „ifjú Magyarország" szociáldemokrata ihletettségére. Október tizedike „Szeptember 10-től október 10-ig lázas izgalomban volt az egész ország" — írta a Népszava egyik cikke.7 1 Ez a várakozásteljes lelkesültség a sztrájk napján, október 10-én csapott igazán magasra. A legnagyobb méretű megmozdulásra természetesen a fővárosban került sor. Itt az egykori rendőri jelentés szerint 41 088 munkás (a gyári munkáslétszám 75,53%-a) sztrájkolt. Ez akésőbb nyilvánosságra hozott adat kevesebb, ! mint amit a főkapitány egyidejű bizalmas jelentése csak a 100 munkásnál többel dolgoztató fővárosi üzemek munkabeszüntetéséről közölt, az utóbbi ugyan-I is 48 485 munkást említett ebben a kategóriában.7 2 így tehát még inkább megalapozottnak tűnik a munkásmozgalmi kutatás újabb becslése, amely százezer körül valószínűsíti a budapesti sztrájkolok számát.7 3 Az általános sztrájk hatalmas felvonulással, helyi röpgyűlésekkel és az Aréna téren központi népgyűléssel kapcsolódott össze. A körutakon felvonuló menetben mintegy 31 000 ember vett részt.7 4 Az országházban a munkásság küldöttei felkeresték Justh Gyulát, hogy átadják neki az országgyűlésnek szóló memorandumot. Véletlen volt, hogy a szociáldemokrata vezetők személyesen Justh Gyulához fordultak. A látogatás a közjogi tisztségnek szólt. Az pedig teljesen esetleges körülmény, hogy a képviselőház elnöke közben fél lábbal már a függetlenségi ellenzékhez, a kormány polgári oppozíciójához sodródott. Justh és a kormány heves nyári vitái után, illetve méginkább az ő későbbi politikai szereplése alapján, a kor kutatója első pillantásra hajlamos lenne úgy Ítélni: a szociáldemokraták kezére játszott, hogy éppen Justh volt akkor az elnök. Talán maguk az MSzDP vezetői is reménykedtek némileg Justh megértésében, mivel 1903-ban ő közvetítette a szociáldemokrata párt és a függetlenségi párt vezetősége közti paktumtárgyalásokat és máskor is voltak megértő gesztusai. {Ebben az időben már közismert Justh elégedetlensége a kormány politikájával és elutasító magatartása a házszabályrevízióival szemben.) A tüntetők megbízottainak azonban meg kellett győződniük arról, hogy Justh személye 70 A kongresszus körülményeihez ld. még Szabó Imre : A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. Bp. 1955. 225; Horváth Zoltán: Magyar századforduló. A második reformnemzedék története (1896—1914). Bp. 1961. 308. "MMTVD. III. 563. 72 P. I. Arch. Főkap. ein. 1907/1800 res. Vö. MMTVD. III. 568. Közvetlenül a tüntetés után Andrássy a képviselőházban csökkenteni igyekezett a demonstráció lélektani hatását: „S mi volt az eredménye? Arról beszéltek, hogy százezren vonultak ki. Dehogy! Be van bizonyítva, hogy 30 000 vonult ki." Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XIII. 14. - 1907. okt. 12. 73 Mucsi Ferenc: Az első orosz forradalom... 180. 74 Rézler Gyula: A magyar nagyipari munkásság kialakulása. 1867 — 1914. 2. bőv. kiad. Bp. Faust, 1945. 239.