Századok – 1974
Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I
396 DOLMÁNYOS ISTVÁN sem vitte előre ügyüket. Nem annyira a függetlenségi párt és a koalíció hivatalos vezetésére, mint inkább elsősorban az alakulóban levő függetlenségi ellenzékre jellemző az a mód, ahogy a képviselőház elnöke ebben a kérdésben a kormány védelmére kelt. Justh illetéktelen beavatkozásnak minősítette a szociáldemokraták választójogi kampányát, petícióját, és azzal a szólammal utasította el akciójukat, hogy a parlament amúgyis teljesíti kötelességét, de „nem valamely osztály", hanem „a haza közmegelégedésére". A szociáldemokraták szószólója, Bokányi és Justh között ezután heves szóváltás zajlott le, amelyben Bokányi Justh válaszáról kijelentette: „Ez szépen hangzik, de nem igaz!" Justh eljárása annál inkább hibáztatható, mert Bokányi a választójogi reform exponálása mellett beszédében részletes helyzetképet adott a magyarországi munkásság társadalmi és gazdasági helyzetéről. A szociáldemokrata sajtó beszámolója szerint Justh magatartása „visszautasító, pöffeszkedő és méltóság nélküli volt". Egy másik szociáldemokrata közlés szerint a képviselőház elnöke „körülbelül úgy reflektált elvtársaink előterjesztésére, mint valószínű őse és atyafia: Dzsingisz kán". Ugyanez a közlemény utalt arra, hogy az elnök több ellenséges szellemű koalíciós politikustól, „néhány öklös embertől" volt körülvéve, amikor fogadta a szociáldemokratákat.7 5 Noha ezek a minősítések Justh válaszának ismeretében taktikátlan túlzásnak tűnnek, abból a szempontból korjellemzők, hogy Justh Gyula közhivatali szereplésének két éve alatt mennyire magára haragította a munkásmozgalom vezetőit, s hogy őt 1907 végén még így ítélték meg három esztendővel későbbi szövetségesei. Más szempontból is fontosak: érzékeltetik, hogy Justh, október 10-i háládatlan szerepének eljátszásakor élete legerőteljesebb erkölcsi nyomásának volt kitéve a munkásmozgalom oldaláról. Magasabb fokon ismétlődött meg 1905 szeptembere. Ezért, ha az október 10-i találkozásnak azonnal nem is volt pozitív eredménye, a lelkiismeretes Justh személyi fejlődése szempontjából nem maradhatott hatás nélkül a tízezrek által támogatott szociáldemokrata deputációjárás élménye és a rá következő országos, tömeges, jogos megbélyegzés. Az országgyűlésben járt szociáldemokrata küldöttség tagjai közül Garbai Sándor nyújtotta át a választójogi emlékiratot. Az általános sztrájk napján a fővárosi tömegek aktivitása túlcsapott a pártvezetőség által megtervezett kereteken. Az Aréna-téri népgyűlést, ahol Bokányi, majd pedig Tarczai mondott beszédet, hiába rekesztették be, a részvevők nem óhajtottak távozni, radikálisabb fellépésre készültek és ismét Bokányit követelték. Az erőteljes szavú szónok második fellépése alkalmából már fordított egyet beszédén és leszerelő jellegű intelmeket intézett a jelenlevő ezrekhez : „Most pedig arra kérlek benneteket, oszoljunk szét nyugalomban, rendben, a nap méltóságához képest. A jog nem a vér és erőszak kérdése, de lehet a vérnek és az erőszaknak a kérdése akkor, a mikor fent a jogból hatalmi kérdést csinálnak . . . Ez itt a kérdés, hogy vájjon elérkeztünk-e oda, hogy már mind a két fél hatalomnak állította fel a kérdést, a mikor kijelentette, hogy alulról jövő nyomásnak nem enged... 75 MMTVD. III. 564, 569.
