Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 39 messég deklasszált tagjaiból kerül ki, hanem polgári-kispolgári eredetű csoportokból. Dzsentrinek azáltal nevezhető mégis, bizonyos joggal ez a hivatalnokértelmiségi réteg, mivel mentalitásában, társadalmi reagálásmódjában nem a polgársághoz, hanem a volt nemesi rétegekhez igazodik. Tudatosan ez utóbbit tekinti társadalmi példaképének, mintegy asszimilálódik hozzá. Korrekt kifejezéssel tehát legfeljebb dzsentroidnak, dzsentriszerűnek volna ez a réteg nevezhető. Dzsentri volta sokkal inkább egy társadalmi hagyomány vállalása, politikai elkötelezettség s mindenek előtt ideológia, mint társadalomtörténeti realitás. A hagyományos elnevezést csupán nehézkes körülírások elkerülése végett tartjuk meg a jelzett fenntartás után - továbbra is. Nem szociológiai faktumról, hanem tudati állapotról van elsősorban szó (faktum természetesen anynyiban, amennyiben maga egy réteg tudata is társadalmi realitás, objektív adottság). Elkötelezett magatartásról, mellyel ez a hivatalnok-értelmiségi réteg sajátos politikai funkciójának, osztályközi elhelyezkedésének, sajátos szerepének viszonyaihoz igazodva elhatárolni igyekezett magát a polgári hagyományokat és társadalmi-politikai ideálokat követő középrétegektől s velük makacsul egy pszeudo-nemesi, voltaképp pszeudo-dzsentri magatartás-ideált szegezett szembe. Ezt a folyamatot érintve voltaképp az eredeti hivatalnok dzsentri réteg „keresztény középosztállyá" alakulását vesszük szemügyre. Ezután megkíséreljük hipotetikusan vázolni azt a politikai szerepet, melynek tudatosítása, racionalizálása, ideológiává szervezése volt a pszeudo-dzsentri tudat. Az 1906 után újjárendeződött osztályszövetség körülményei között az uralkodó osztályoknak szükségük volt számukra politikai szempontból megbízható, intakt, minden baloldali „fertőzettel" szemben immúnisnak tekinthető hivatali apparátusra. Az arisztokrata nagybirtok számára ez a kérdés egyértelmű: számára a dzsentri-nemesi hivatalnok réteg szilárd támasz az uralkodó osztálykoalició burzsoá szárnyával szemben. Azonban ez a burzsoá szárny is tűri, méghozzá — úgy tűnik - készséggel a hivatali apparátusnak a volt dzsentri (és a hozzá igazodó elemek) kezére adását, az egész államhivatalnokság dzsentri szellemű nevelését. A burzsoázia is sajátjává, a kettős uralkodó osztály együttes ideológiájává avatja a dzsentri ideológia kilencvenes években kialakult új elemeit. Ennek oka nem kis részben pragmatizmus. A nagytőke nem érzi magát abban a helyzetben, hogy felrúgja a nagybirtokkal s a vele szövetkezett dzsentrivel a kompromisszumot. Nem érzi magát elég erősnek a politikai fronton erre a harcra. Ezen túl a Monarchia nagyhatalmi-birodalmi kereteire a legnagyobb mértékben szüksége van: a közös vámterület előnyei, az iparnak kedvező összmonarchiai vámvédelem, a Monarchia katonai súlya esetleges balkáni vagy egyéb export-terjeszkedés előmozdításában - mind-mind nélkülözhetetlen kerete a finánctőke adott időszakbeli tevékenységének. Ennek a keretnek pedig az adott helyzetben integráns része volt a nagybirtokkal kötött osztályszövetség. Elháríthatatlan s mellőzhetetlen adottság. Túlzás volna azonban a nagytőke részéről a dzsentri ideológia bizonyos fontos elemei akceptálásában csupán meghunyászkodást látni. Közvetlen érdekek is mozgatják, maga is szükségesnek tartja a dzsentri államapparátus fenntartását és erősítését. A magyar birodalom integritásának fenntartása a nemzetiségi autonóm törekvésekkel szemben — s ez egyre inkább a kor legfontosabb kérdése lesz — a nagyburzsoázia szemében sem épülhet másra, mint az e tekintetben feltétlenül megbízható soviniszta dzsentrire. Közrejátszanak továbbá a nagyburzsoázia véleményében társadalmi problémák is. Az agrárszocializmus félelmetes rohama lecsillapult, de nem nyomtalanul. A szociális feszültségek továbbra is jelentősek, felülmúlják a
