Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
38 SZABÓ MIKLÓS hanem előretör a középnemesség egykori szemlélete, s belőle alakul ki a magyar imperialista korszak uralkodó osztályainak ideológiai fegyverzete. Az ő, a nyolcvanas évek elejéig még szégyellt, józanabb képviselői által is obskurusnak érzett historizáló politikai romantikája hódít tért. Míg korábban a politikai-szellemi elit a dzsentri jól ismert társadalmi-társasági magatartását a múlt rekvizitumának érezte, s ha esetleg nosztalgiával is, de kétséget kizárva nemzeti feladatnak tekintette felszámolását, most ez a magatartás újra társaságképes a szellemi elit számára is, egyértelműen azonosul a köztudatban a magyarsággal. Ezek a futólag említett mozzanatok részben okai, részben megnyilvánulásai a dzsentri rétegek megnövekedett politikai-társadalmi önállóságának. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket érdemben csak beható társadalomtörténeti kutatás tisztázhatja alábbiakban csupán hipotézist van módunk kifejteni, melyet az átnézett forrásanyag, elsősorban a többszörösen hivatkozott korabeli röpiratirodalom vizsgálatának tapasztalatai alakítottak ki. Előre is kétségtelen számunkra, hogy a későbbi részletes kutatás ezt a hipotézist akkor is korrigálni és változtatni fogja, amennyiben alapvonalaiban helytállónak bizonyul. Kifejtésével inkább problémákat kívánunk felvetni és élesebb megvilágításba helyezni, mintsem azt reméljük, hogy ezeket jelen tanulmányunkkal meg is tudjuk oldani. Az uralkodó osztályok századforduló utáni új politikai egyensúly helyzete csak körülbelül 1910-re alakul ki. Majdnem tizenöt éves időszak a bizonytalan harcok korszaka — középpontjában az 1905/06-os nagy függetlenségi fellángolással. Ez a harc sok lehetőséget adott a dzsentri rétegeknek, hogy a fő uralkodó osztályok között elhelyezkedve, azok egymás elleni harcából hasznot húzva pozíciókat szerezzenek, mintegy a mérleg nyelveként önállóságot nyer- ' jenek. A demagógiának, mint a politikai harc módszerének főfegyverré válása ( magával hozza, hogy az uralkodó osztályok: a nagybirtok, de a nagyburzsoázia is hízelegni kényszerül egy ilyen számos és hagyományainál fogva a politikai i életben szerepet játszó rétegnek. A dzsentri elemek támogatásáról az uralkodó osztályok egyik eleme sem mondhat le. Állandóan a „birtokos középosztály" pusztulásáról van szó, valójában azonban a dzsentri rétegen belül egyre inkább a hivatalnok dzsentri válik jelleg- sőt lassanként hangadóvá.9 0 A megyei ellenállás még egyszer régi fényében látszik felvillantani „alkotmányvédő", „nemzet- i fenntartó" szerepüket; bástyájukat, a megyét, melynek sorsa a nyolcvanas évek végén már megpecsételtnek látszik, néhány történeti pillanatra újra a magyar államapparátus széttörhetetlen gerincének vélhetik. Az államhivatalnokok jelentős része a megyei ellenállás során szembefordulhat saját kormányával, való- , ban önálló politikai erőként szerepelhet. Az uralkodó osztályok kialakult osztálykompromisszumában a dzsentri rétegek tehát bizonyos önállósággal, külön rétegként helyet kapnak. Itt végre kell hajtanunk bizonyos pontosítást a mondottakon. A dzsentri rétegként említett államhivatalnok-elem zöme a századfordulón már nem a volt birtokos ne-90 Ezt a folyamatot egy polgári radikális cikk így regisztrálja Erósdy Torda megyei munkapárti főispánnak a megye vezető birtokos családai elleni harcáról szólva: „A mostani főispán típusa a teljesen bürokratizálódott gentrynek, aki már nem gondoí birtokmentésre, szerzésre vagy visszaszerzésre, hanem a fizetéséből akar megélni a családjával együtt holta napjáig. Sokan vannak ilyenek is, de még sem társadalmilag, sem gazdaságilag önálló erőt nem képviselnek s éppen ezért mindig valami meglévő erőre, a hatalom birtokosaira kénytelenek támaszkodni." M. P.: Az Erősdy-ügy. Huszadik Század, 1910. 2. félköt. 209—212.
