Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

376 DOLMÁNYOS ISTVÁN szóba hozták a választói jog ügyét is. Andrássy kijelentette: Hogy ez az intelligens hatalmas munkáspárt hozzámérten be fog jutni." Andrássy tehát ekkor még nem szólt a pluralitásról, s azt a szociáldemokraták sem vetették fel. (Ez a tény inkább amellett bizonyít, hogy az első találkozásnak még június előtt kellett lennie.) A második találkozás Bokányi szerint már a belügyminiszter kezdeményezésére történt. Grosszman előadta, hogy Andrássy személyesen szólította meg ebben az ügyben Garamit a képviselőház folyosóján. Andrássynak különös indokának kellett lennie, hogy maga folyamodott újabb látogatásért. Ehhez Mezőfi indítványa csak ürügyet adhatott. Andrássyt teljesen nyilvánvalóan a birodalmi válság, a király választójogi manőverezése, az erre megerősödő szociáldemokrata agitáció késztette erre a lépésre. Az uralkodóval szemben döntő ütőkártyára tehetett volna szert, ha kieszközli a magyarországi szociáldemokrácia semlegességét lehatárolt, plurális terveihez. A második, de a választójogi harc szempontjából első érdemi kihallgatás időpontjáról annyit tudunk a jegyzőkönyvekből, hogy annak a Mezőfi-indítvány (tehát június 13—15.) után és 1907 augusztusa előtt kellett lezajlania. Diner úgy emlékezett vissza, hogy a pártvezetőség látogatásáról 1907 júliusa táján értesült. Lóránt ezzel egybehangzó kijelentést tett: arról szólt, hogy 1907 nyarán jutott el hozzá a hír. Ennek alapján és az általános politikai helyzet ismeretében kb. június és július fordulójára valószínűsíthetjük a találkozást. A kihallgatás kezdeményezésével és a mintegy előkészített, kedvező ígéreteivel Andrássynak — Weltner szerint — ,,célja a harc befolyásolása volt". Ezt a rá jellemző megvesztegető modorral, megtévesztő hízelgéssel, politikai koncokkal kívánta elérni. Diner, aki személyesen ismerte a belügyminisztert, Andrássy viselkedéséről nem alaptalanul mondotta el, hogy az alatt a másfél év alatt, amíg vele a Műcsarnok igazgatóságában együtt ülésezett, hízelgőnek és részrehajlónak ismerte fel, aki „különös előszeretettel viseltetik a panama iránt". Garbait idézve Vágó is említette, hogy a kihallgatáson Andrássy viselkedését „körmönfont zárkózott"-ság jellemezte. Nem teljesen világos, hogy az MSzDP részéről kik vettek részt a második kihallgatáson. Vágó, Lóránt és Diner is három pártvezetőségi tagot említett. E három személy Vágó szerint Bokányi, Garami és Garbai volt. A megnevezettek közül a kihallgatott Bokányi, Garami és Garbai jelezték részvételüket. A nehézséget az okozza, hogy Tarczai világosan kijelentette, hogy ő is ott volt. Továbbá Kunfi nyilatkozatából szintén arra lehet következtetni, hogy ugyancsak megjelent. A bizottság előtt e tekintetben előadottak annyira ellentmondanak egymásnak, hogy fel kell tételezni: különböző találkozásokról beszéltek. Első alkalommal valószínűnek tűnik, hogy csak a három „erős" pártvezetőségi tag ment el. A második alkalommal valamivel szélesebb összetételű szociáldemokrata küldöttség jelent meg, vagy részben cserélődtek a tagok. Arra, hogy a második kihallgatáson nemcsak Bokányi, Garami és Garbai vett részt, a Tarczai által előadott részletek utalnak (pluralitás). Noha Pelczéder cáfolta, hogy ezen a kihallgatáson értesültek a pluralitásról, Bokányi, Garami, Tarczai, Weltner egyértelműleg állították, hogy Andrássy közelebbről itt nyilatkozott meg tervei felől. (Pelczéder véleményét azzal lehet magyarázni, hogy 1908 végén már összetévesztette az 1907. évi két Andrássytalálkozót: az elsőről joggal állíthatta, hogy ott még nem volt szó a pluralitásról.)