Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 377 De tulajdonképpen nem is annyira az a lényeges, hogy éppen a második kihallgatáson hallottak-e először a pluralitásról, mint inkább az, hogy tényleg itt zajlott le érdemi eszmecsere a kormány választójogi terveiről. Tarczai ama megjegyzését, hogy Andrássy ekkor bejelentette nekik: a választójogot kibővítő javaslatát ősszel már meg fogja nekik mutatni, a többiek emlékezése is alátámasztja. Weltner és Groszmann azt erősítette, hogy a belügyminiszter a nekik jutó választókerületek konkrét számaival igyekezett őket elkábítani. Groszmann 20—25 kerületre, Weltner 25- 30 kerületre emlékezett. Bár ezek alatta maradtak a korábban Apponyi által emlegetett 40 45 kerületnek (Strasser), nyilvánvaló, ekkora áttörés említése alkalmas volt arra, hogy hatást gyakoroljon a pártvezetőségre, olyan körülmények között, amikor még soha, egyetlen szociáldemokrata sem került a magyar parlamentbe. Kevéssé valószínű, hogy a kihallgatáson Andrássy előtérbe helyezte a pluralitás elvét, mint Weltner előadása sugalmazza. Sőt, a visszaemlékezésekből az derül ki, hogy noha erről faggatták Andrássyt, ő inkább csak a reform előnyeiről beszélt nekik. Bokányi emlékezete megőrizte, hogy éppen ők faggatták Andrássyt a pluralitásról: „kérdezték, hogy úgy hírlik, hogy plurális lesz, mi igaz ebből? Andrássy kijelentette, hogy: nem nyilatkozhat. Annyit mond azonban, hogy pártunk súlyához mérten be fog jutni (illetve ki lesz elégítve). Ha megfelelő parlamenti ellenzék követelné, belemenne abba, hogy a városokban titkos szavazás legyen. Andrássy ez alkalommal kijelentette, hogy nincs szándéka bennünket befolyásolni, csak üssük őt tovább egészen bátran, mint eddig". Kunfi lényegében ugyanígy adta elő a történteket: ,, Andrássy -nál fent voltak. A pluralitásra nem nyilatkozott, de sejtették. Kijelentette azonban azt, hogy olyan lesz a választói jog, hogy amellett a szocialisták bejuthatnak. Nevetve megjegyezte, hogy értékesnek tartaná, ha tüntetnénk mellette, de tudja hogy ez lehetetlen." Ide illeszthető még Vágó változata: „kijelentette: hogy a választási jog annyira demokratikus lesz, hogy meg lehet vele elégedve". Andrássy, úgy látszik, valamilyen feltételt is állított, mert Tarczai így emlékezett: „ősszel meg fogja mutatni a v. j. tervezetet, ha a tervbe vett tüntetésen vér nem fog folyni." Lóránt hallomásból vett variánsa: „A választási jog plurális lesz, de meg lehetnek nyugodva, mert a kerületek beosztása lehetővé teszi a megfelelő képviseltetést." Groszmann az utóbbi mozzanatot még jobban aláhúzta: „Andrássy kijelentette: Hogy a választói jognál a kerületek beosztása a fontos." A kerületi beosztással kapcsolatban három vitás mozzanat bukkant fel a visszaemlékező jellegű válaszokban. Az egyik az volt, hogy a kormány a munkáslakta területeken tekintettel lesz a szociáldemokrata párt érdekeire és így az MSzDP nyugodt lehet: „a kerületek beosztása lehetővé teszi a megfelelő képviseltetést" (Lóránt). Ennek ellenében azonban Andrássy célzásokat tett arra, hogy kerületi beosztása más politikai erőkkel szemben kiszorító jellegű lesz. Tarczai éles fogalmazása szerint a belügyminiszter megegyezést akart kötni a nemzetiségek ellen (Groszmann és Horovitz elbeszélésére hivatkozott). Hasonlóképpen jelezhette még a belügyminiszter, hogy a kerületi beosztás a függetlenségi párt számára is hátrányos lesz. „Andrássy Kossuthtal szemben kért támogatást és ígért megfelelő választójogot" — mondotta a bizottság előtt Diner. A nemzetiségek és a függetlenségi párt egyenlőtlen részeltetésének elvéről Andrássy már a király előtt is beszélt, tehát ezeket a mozzanatokat az Andrássy-napló igazolja. De nem szólt a belügyminiszter az uralkodó előtt a szociál-