Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 375 A szociáldemokrata párt vezetősége 1906 és 1907 fordulóján — mint ez több nyilatkozatából kiderült — joggal vette bizonyosra, hogy a koalíciós kormány nem készít becsületes reformtervet, s ha egyáltalán valamit benyújt, akkor az szűk keretek között tartott javaslat lesz. A párt vezetőség mégsem lehetett teljesen tisztában a kormány szándékai felől, mert a plurális választójogi tervezet akkor még kimunkálás alatt volt. Vántus Károlynak a vizsgálóbizottság előtt tett nyilatkozata a legvalószínűbb, amely szerint a koalíciós kormánnyal történt személyes érintkezés előtt a pártvezetőség csak „sejtette", hogy a hivatalos tervezet a pluralitás elve alapján nyugszik. A pártvezetőségből egyedül Buchinger állította, hogy a pluralitás felől már a személyes érintkezés előtt is értesültek. A forrást azonban nem jelölte meg, s így valószínűbb, hogy Buchinger is a kormány korábbról ismert antidemokratikus szándékai miatt tévesztette el a plurális tervezetről nyert hivatalos információ időpontját. A pártvezetőség és a kormány közti személyes kapcsolatok kezdetének időpontját illetően a bizottság előtt elhangzott nyilatkozatok alapján Mezőfi 1907. június 13-i választójogi indítványa nyújt bizonyos orientációs pontot.10 Mezőfi a maga indítványát éppen azokban a naponban jegyezte be a képviselőház indítványkönyvébe, amikor a csúcspontjára ért a birodalmi válság és a király Budapestre látogatott. Ez a júniusi megélénkülés összhangban van Strasser periodizálásával is, aki szerint a választójogi ügyről júniusig „hallgatott" a Népszava. Mezőfi indítványa után — mint ez a jegyzőkönyvekből kiderül — Andrássy politikai eszmecseréket folytatott a pártok vezetőivel. Ennek az általános tájékozódásnak keretében óhajtott tárgyalni a szociáldemokratákkal is. A kormány és a szociáldemokrata pártvezetőség személyes kapcsolatai azonban nem az Andrássy által kezdeményezett kihallgatással kezdődtek. Bokányi említette, hogy a munkásegyesületek nagy feloszlatásának idején saját kezdeményezésükből „szükségesnek látták felmenni Andrássyhoz", hogy tisztázzák pártjuk és a szakegyletek kapcsolatát, s így lehetőség szerint megóvják a szakegyletek egy részét. Egyáltalán nincs kizárva, hogy ez a találkozás még márciusban vagy áprilisban volt, hiszen akkor indult a nagy feloszlatási hullám, ám esetleg lehetett júniusban is. Kevéssé valószínű, hogy a pártvezetőség először azonnal a belügyminiszterhez fordult. Kézenfekvőbb, hogy a legjelentősebb feloszlatásokban eljáró budapesti főkapitánnyal kerültek kezdetben kapcsolatba. Strasser utalt is arra, hogy a pártvezetőség első látogatása Bodánál történt. Boda Dezső könnyen elősegíthette a szociáldemokrata vezetők látogatását Andrássynál. A belügyminiszterrel folytatott első beszélgetésről Bokányi adott elő részleteket. A tulajdonképpeni téma az egyletek ügye volt. „Ezalkalommal 10

Vö. Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója X. 318. — Az indítvány végül 1907. jún. 15-én került a naplóba. Mezőfi indítványának szövege a következő volt: „Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy még ebben az évben az őszi ülésszakban terjessze be az általános, egyenlő, titkos választási jogról, a választási eljárásról és a választókerületek új, igazságos beosztásáról szóló törvényjavaslatot." Az indítványban feltűnő, hogy Mezőfi nem azonnal, nem is a legrövidebb időn belül, hanem eleve 1907 őszére kitolva kérte a tervezet benyújtását. Az indítvány — bizonyos hivatalos sugalmazottság gyanúját keltve — szokatlanul kiemelte a választási eljárást és a választókerületek beosztását, amely szemlélet a koalíció vezetőségééhez, Andrássyéhoz idomult.