Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

374 DOLMÁNYOS ISTVÁN Amikor a bizottság a nem szociáldemokrata Rácz Gyulától megkérdezte, hogy milyen polgári forrásból értesült a paktumról, az előbbi ,,a bizottság kérdésére polgári forrásra nézve Kaffkát nevezi meg, aki a Szab. Kőmiv. páholyban mondta, hogy nagy csönd van — itt paktumnak kell lenni". Garami arra a kérdésre, hogy honnan tudja Goldner megvesztegetésének ügyét, azt válaszolta, hogy a „Goldner ügyet Kristóffy vagy Hodzsától tudja". A legtöbbet emlegetett Kaffka László egykori miniszteri tanácsos, Kristóffy első számú bizalmasa és munkatársa volt az ún. polgári radikális párt előkészítésében. Szakolczay Árpád újságíró szintén a Kristóffy-féle polgári radikális párt vezetőségi tagjai közül került ki. Hodza éppen 1907-ben jutott szorosabb kapcsolatba Ferenc Ferdinánddal és Kristóffyval. Sőt Garami magát Kristóffyt is személyes informátoraként hozta szóba. Koalíciós forrásból tudjuk — mint erre még részletesebben kitérünk —, hogy Kristóffy 1907 derekán meghívta pártja vezetőségének ülésére a szociáldemokrata párt megbízottait és megállapodást kívánt velük kötni az együttműködésről, mégpedig azzal a feltétellel, hogy a szociáldemokraták vezessék a tömegeket Kristóffy főhadiszállása elé.8

Ez abban az időben volt, amikor Kristóffy befolyása eluralkodott az Achim-mozgalom felett. Nem kerülheti el a figyelmet az sem, hogy az informátorként látszólag a koalíció oldaláról felemlített személyek is többé-kevésbé a Kristóffy-gárda közelében levő emberek voltak. Strasser például Dr. Lukács Györgynek, a főkapitány titkárának véleményét hozta fel a paktum bizonyságaként, aki neki a következőt nyilatkoztatta ki: „Azt mondhatom önöknek, hogy a Magy. Orsz. Sz. Dem. párt vezetősége korrumpált és nem a munkásság érdekében van." Strasser ezt a mozzanatot még azzal is megtoldotta, hogy „Lassner Sziterényi titkárja a fentieket megerősítette". Lassner és Lukács Szterényinek és a főkapitánynak, vagyis a Fejérváry-korszakból visszamaradt tisztviselőknek bizalmasai voltak. Mindez arra enged következtetni, hogy Kristóffy körének tagjai az ún. polgári radikális párt és az Achim-párt, valamint a nemzetiségi pártok mellett nagy erőfeszítéseket tettek a szociáldemokrata párt befolyásolására is, nem riadva vissza attól, hogy az anyagi korrumpálás vádját bevetve igyekezzenek elejét venni annak, hogy az MSzDP jobban kiszakadjon politikai ráhatásuk alól. A koalíció versenybe szállt a szociáldemokraták hangulati befolyásolásában és pontosan ugyanilyen szándékkal és eszközökkel, főleg a választójogi mozgalom terén igyekezett megtéveszteni, maga iránt jóindulatra késztetni a szociáldemokrata pártvezetőséget. Andrássy és a szociáldemokrata pártvezetőség 1907 tavaszán és nyarán kialakult kapcsolatainak történetét és a tárgyalások főbb mozzanatait a vizsgáló bizottság jegyzőkönyvei alapján, időrendbe állítva9

az alábbi módon lehetne rekonstruálni: 8 Budapesti Hírlap, 1907. okt. 3. 4—6. 9 A Vágó-féle jegyzőkönyvek elemzésére újabban Varga Lajos tett értékes kísérletet, aki főleg a szociáldemokrata párt és annak ellenzéke történetére nézve vont le azokból figyelemre méltó következtetéseket. Varga Lajos azonban nem tért ki a tárgyalások időpontjának meghatározására és a kormánnyal folytatott tárgyalások részletezésére. Ebben nyilván saját témaköre korlátozta, de bizonyos forráskritikai borúlátása is, mert szerinte a rendelkezésre álló forrásanyag „nem ad lehetőséget azok részletes rekonstruálására". Varga Lajos : A magyarországi szociáldemokrata pártellenzék és tevékenysége (1906-1911). Bp. 1970. Kandidátusi disszertáció. 152—163.