Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

372 DOLMÁNYOS ISTVÁN A választójogi probléma májusi—júniusi előtérbekerülése után a magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége és Andrássy között — alkalmi politikai találkozások keretében — tárgyalások indultak meg. Andrássy nagy politikai reménye az volt, hogy viszonylag tekintélyes számú mandátum felajánlásával semlegesítheti a szociáldemokrata vezetőket a plurális reformterv beterjesztésekor. Történetírásunkban nem egyszer felbukkant az a vélemény, hogy az 1907. évi tárgyalások során a szociáldemokrata vezetők titokban lepaktáltak a belügyminiszterrel,5

pontosan nem is tisztázva, hogy mi minősül ilyen egyezségnek, s mikor jött létre a feltételezett paktum. Andrássy bizalmas naplója egyezséget nem említ (általában a szociáldemokratákról alig nyilatkozik). Az MSzDP 1907 derekától induló, s 1907. október 10-ben tetőződő mozgalmának kibontakozását mégis a következő érdekes szavakkal jellemzi: „A magyar szocialisták kezdetben nem is készültek olyan nagyszabású actióra, mint a milyet most megindítottak, mert belátták, hogy erre nincs szükség, de Ausztriából heccelték őket reá."® E bejegyzés, amellett, hogy jelzi az osztrák szociáldemokraták ösztönző szerepét a magyarországi mozgalom előrelépésében, rámutat a tárgyalások legfontosabb eredményére: az ausztriai események körülményei közepette sikesült Andrássynak olyan illúziókat kelteni a szociáldemokrata pártvezetőségben, hogy a kormány kényszerítés nélkül is előterjeszti majd a reformot („belátták, hogy erre nincs szükség"), s hogy abból a szociáldemokraták „józanságuk" mértékében húznak majd hasznot. De ugyancsak ebből a lakonikus megállapításból tűnik ki, hogy az idő előrehaladtával, s az ausztriai elvtársakkal tanácskozva, a pártvezetőség türelme megfogyatkozott, és 1907 szeptemberétől határozott tömegakciót kezdett a reform gyorsabb kikényszerítésére. Az utóbbi időszakban a kormány és az MSzDP több mint egy hónapig hevesen csapott össze egymással.7 A kormány és a szociáldemokraták között rendszertelenül kibontakozott politikai eszmecserékről tulajdonképpen csak munkásmozgalmi forrás tájékoztat, de az viszonylag részletesen. Mivel Vágó Béla, az ellenzék képviselője, 6 A kérdést közelebbről Litván György érintette: Szabó Ervin politikai tevékenységéről. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet Értesítője, 1955. 3. 65. A szerző tanulmányában hivatkozott először a P. I. Areh. A. XV. 2/1908/1. számú iratára, részletesebb ismertetés nélkül. 6 O. L. Andrássy-család lt. A/Ifj. Andrássy Gyula iratai. Andrássy napló. — 1907. okt. 10-i bejegyzés. 7 A szociáldemokraták szerepét a napló ausztriai vonatkozásban említi meg. Andrássy Beck osztrák miniszterelnök személyes tájékoztatását jegyeztette fel a következőképpen: „A választójogi reformról Beck azt mondotta, hogy eddig meg van elégedve az eredménnyel. A sociáldemokratákkal könnyű beszélni és ő bízik benne, hogy a kiegyezést is meg fogják szavazni. Annyiban igen becses a soeiáldemokraták ereje, hogy pártjukban nagy a fegyelem és hogy ott képviselve van az Ausztriában élő minden nemzetiség, ami a nemzetiségi kérdés élét tetemesen tompítja." Uo. — 1907. okt. 7-i bejegyzés. Beck bizalmas nyilatkozata messzemenően megerősítette, hogy 1907 májusa nem hozott olyan veszedelmes fordulatot, amelytől korábban az osztrák uralkodó osztályok tartottak. Ez a kijelentés alkalmas volt serkenteni a koalíciós kormány törvényelőkészítő munkáját. Az osztrák miniszterelnök az ausztriai szociáldemokratákra hivatkozva mintegy továbbra is buzdította Andrássyt, hogy „beszéljen" a szociáldemokratákkal, hiszen ez Ausztriában „könnyűnek" bizonyult. Andrássy mindezt ellenvetés, vagy kommentár nélkül jegyezte fel.