Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
366 SPIEA GYÖRGY Mindenekelőtt papírra veti hát azt a jelszót, amelyet a hét elején a pesti céhlegények még oly harsányan hangoztattak, de azután a körülmények kedvezőtlen alakulásának hatására — úgy rémlik — feladtak: „A kártékonyos céhek tüstént eltöröltetvén, minden honlakos minden mesterséget szabadon űzhessen ..." S ehhez mindjárt hozzáfűz még néhány olyan további követelést, amelyek mind a tömegek nyomorának enyhítésére irányulnak: hogy „a sónak magasra csigázott ára tüstént leszállítandó", hogy „az élelmi szerek meghatározott árszabás szerint jutányosán áruitassanak", hogy „a papi és zárdai ingatlan jószágok az állodalom javaivá tétetvén", ezek hozamának legnagyobb része „az ügyefogyottak, betegek és öregek gyámolítására fordíttassék" s hogy az az évi tízmillió forint, amelyet hír szerint Bécs követel a magyar kormánytól az osztrák államadósság törlesztéséhez való hozzájárulás gyanánt,169 „inkább a szegények munkaszerzés általi segedelmére fordíttassék". Ezzel azonban Keczkés még korántsem ér mondanivalójának végére; figyelmét kiterjesztve a föld népének bajaira is, kötelességének érzi szót emelni azok mellett, akik egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben lévén úrbéres földterületek birtokában, egyelőre nem sok hasznát látták az úrbéres szolgáltatások megszüntetésének, — a magyar forradalom történetében első alkalommal — megfogalmazza tehát a földosztás követelését is, ha csak abban a szerény és a magánföldesurak érdekeit közvetlenül nem sértő alakban is, hogy legalább „az ország [azaz: az államkincstár] rendelkezése alatt álló puszták" adassanak, „szegények közt ingyen felosztatván", parasztkézre. De gondol az államigazgatás megjavításának szükségére (no meg azoknak a nadrágos embereknek a sorsára is, akik most éppen a földesurak úrbéri jövedelmeinek elapadása miatt vagy a gazdasági válság következtében egyre-másra vesztik kenyerüket17 0 ), s ezért azt a követelést sem mulasztja el felvenni pontjai közé, hogy a közhivatali állások ezentúl ne személyes tekintetek szerint, hanem „érdem után osztassanak" s kivált „pecsovicsok . . . hivatalokra ne alkalmaztassanak". Végül pedig (s talán azért is, mert a tervezett tizenkét pontból még mindig csupán nyolcat sikerült tető alá hoznia, márpedig kevesebbel március 15. óta magára valamit is adó ember nem érheti be Magyarhonban) megszólal Keczkésben a jogász, s pontjai közé így bekerül az a követelés is, hogy az igazukat bíróság előtt keresni kívánó szegények könnyebbségére „a nyomasztó perdíjak megszüntessenek", hogy a törvények többé „rendelmények és ellenkező ítéletek által el ne ferdíttessenek", hogy „törvényhatósági bírák és jegyzők mindenütt kizárólagosan csak hitlevelezett ügyvédek lehessenek" s hogy minden „bíró ítéleteért felelős legyen és . . . különösen megvesztegetés esetében fogsággal is büntettessék".171 Ami persze mind dicséretes kívánság, de fontosságát tekintve, természetesen nem mérhető Keczkés többi követeléséhez, amelyek — ezektől eltérően — a legszélesebb néptömegeket érintik, az tehát, ha ezek mégis egy sorba kerülnek amazokkal, csak újabb bizonysága megfogalmazójuk naivitásának. 169 Erről a követelésről, amely ápr. 7-én merült fel, és a kormány ezzel kapcsolatos állásfoglalásáról Spira : 1848 Széchenyije 106—107. 170 Erről uo. 189-191. 171 Keczkés Edon : Kenyeret a népnek!, Pest, 1848. ápr. '22., közli és a fentiekhez hasonlóan méltatja Sarlós, i. h. 80—81., reprodukcióját közli Rózsa György—Spira György (szerk.): Negyvennyolc a kortársak szemével. Bp. é.n. [1973]. 253. sz. A kiemelés tőlem - S. Gy.
