Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
J 848 NAGYHETE PESTEN 365 A kitűnő pesti polgárok tehát, ha a vártnál kevesebbet kaptak is a kormánytól, csakugyan elégedettek lehetnek Batthyányék legújabb intézkedéseivel s abban a boldogító tudatban készülődhetnek a holnap beköszöntő húsvét megünneplésére, hogy templomaikban lesz miért hálát adniok teremtőjüknek, aki — íme — ezekben a nehéz napokban sem vonta meg tőlük végtelen kegyelmét. Hanem — úgy látszik — elkerülhetetlen, hogy mindig akadjon valaki, aki csak azon töri a fejét, mint érhetné el, hogy a jóravaló polgárok öröme mégse legyen teljes, s ezúttal is támad ilyen halandó egy Keczkés Edon nevű fiatal pesti ügyvéd személyében. Különös kis ember ez a Keczkés: abból, amit rövidesen tenni fog, kiviláglik, hogy lelkes hívük azoknak a forradalmi változásoknak, amelyek március 15. óta lezajlottak Magyarországon, sőt hívük volna még messzebbmenő változásoknak is, olyanoknak, amilyenekért a céhrendszert gyűlölő munkások szállottak síkra az elmúlt hetekben Pesten vagy amilyenekért a jobbágyfelszabadítást pusztán az úrbéres szolgáltatások eltörlésére korlátozó új törvényekkel elégedetlen parasztok kezdenek mostanában itt is, ott is fellépni falun,168 eddig azonban semmiféle politikai ténykedéssel nem fordította maga felé a világ szemét. Most viszont a szinte tökéletes ismeretlenség homályából egyszerre rivaldafénybe lép s éppen most, amikor a polgárság rohamra indul minden ellen, ami kedves néki, s a munkásság meghátrál, a márciusi ifjúság félrehúzódik, a kormány pedig meghajol a rohamozók előtt, egyetlen ugrással mindjárt az események forgatagának kellős közepébe veti magát. Mintha csak jóvá akarná tenni, amit ezen a héten a közélet színpadán oly sokat ágáló pályatársai vétettek a forradalom ellen . . . Sőt, mintha ennél is nagyobbszabású cél lebegne előtte: mintha egyenesen azt a zászlót akarná megragadni és ismét magasra emelni, amelyet a forradalom eddigi élharcosai kezükből éppen kiejteni látszanak. S mintha meg sem fordulna a fejében, hogy ehhez az ő ereje egymagában talán mégsem lesz elegendő. Vagy mintha egyszerűen mellékesnek tartaná, hogy végül is siker avagy kudarc vár-e rá, csupán annak tulajdonítván fontosságot, hogy ha mindenki más elnémul, legyen mégis valaki, aki legalább kimondja azt, amit kimondani az átalakulás érdeke — no meg a becsület — követel. . . Jókora naivitás élhet tehát ebben az emberben, de jókora odaadás is. S ennek a naivitásnak és ennek az odaadásnak együtt köszönhető, hogy Keczkés Edon íróasztalán most, nagyszombat napján olyan radikális program ölt testet, aminőhöz fogható még sohasem látott napvilágot Magyarországon. Mert Keczkés Edon nem kevesebbre vállalkozik ezen a napon, mint hogy új tizenkét pontot alkot a magyar forradalom számára s ezekben az átalakulásnak azokat a követelményeit foglalja össze, amelyek ama híres első tizenkettőből kimaradtak, amelyek megvalósítása nélkül azonban a tegnap még feudális s ma már alapjaiban — ám még csak alapjaiban — polgári Magyarországból nem fejlődhetik ki a holnap maradéktalanul polgári, demokratikus Magyarországa. 168 Ezeknek a parasztmozgalmaknak az ismertetésére ez a tanulmány tárgyánál fogva nem terjeszkedhetik ki; képet ad róluk Ember Győzőnek az 54. jegyzetben már idézett forráskiadványa, továbbá Szabó István: A jobbágybirtok problémái 1848/49-ben, Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 313 — 396. és Spira György : Parasztságunk ós az első magyar polgári forradalom nemesi vezetése. Századok, 1948. 101 — 149.
