Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
328 ^ « Sl'IRA GYÖRGY megelőzően már 12-én is egy napos figyelmeztető sztrájkot,2 3 a mesterek, akiknek a pénztárcáját éppen most amúgy is meglehetősen kedvezőtlenül érinti a gazdasági válság okozta keresletcsökkenés, csak a munkaidőt hajlandóak napi egy órával megkurtítani, a bérkövetelések kielégítése elől viszont — még netaláni részleges kielégítésük elől is — hajthatatlanul elzárkóznak.2 4 A szabómesterek elutasító válasza pedig végre meghozza azt az eredményt, amelyet a kerékjártólegényeknek néhány napja még nem sikerült elérniök: a szabólegények oldalán most már szép számban sorakoznak fel más szakmák munkásai is, s a csatarendbe álló legények közül sokan ráadásul már nem is pusztán az egyes céheken belüli helyzetüknek a megjavításáért szállnak síkra, hanem magának az egész céhrendszernek a felszámolását is követelni kezdik; április 13-án néhány fiatal munkás „négyezer rokon érzelmű bajtárs"nak (vagyis immár a Pesten nyolcezres tömegben25 élő céhlegények felének) a nevében nem kisebb kéréssel keresi fel a PiIvax-kávéházban Vasvárit és társait, mint hogy emezek vegyék át az ő vezetésüket s mindenekelőtt vessék máglyára a Szabadság téren a „zsarnoki céhtörvényeket". S ez a kezdeményezés foganatlan marad ugyan, mert Vasváriék, akik arra számítanak, hogy a Habsburgok előbb-utóbb kísérletet fognak tenni a forradalom eltiprására, az ellenforradalmi veszély miatt tartózkodni kívánnak minden olyan lépéstől, amely ,,megrázkódtatand[n]á Pest városát", azaz elmélyítené a forradalom táborán belüli ellentéteket, s ezért elutasítják a céhek fölött rendezendő „vérítélet" tervét,26 a munkások ingerültsége és harci kedve azonban a következő napokban sem csillapul, sőt óráról órára fokozódik. A zsidókérdés bevetése a munkásmozgalom ellen A mesterek tehát, ha továbbra sem szándékoznak engedményeket tenni, ae áldozataivá sem óhajtanak lenni a munkások mindinkább növekvő s mármár a nyílt kitörés határát súroló haragjának, kénytelenek valamiféle mentőeszközhöz folyamodni, amely legényeik figyelmét és indulatait elterelje róluk. Ilyen levezető szerep betöltésére pedig az ő szemükben mi sem látszik alkalmasabbnak, mint a zsidókérdés, ennek előtérbe helyezésével ugyanis várakozásuk szerint nemcsak a munkásmozgalmat tudnák valószínűleg vakvágányra futtatni, hanem egyszersmind azon a nyomasztó terhen is bizonyára könnyíthetnének, amellyel zsidó versenytársaik konkurrenciája nehezedik rájuk. Mert — ami példának okáért a pillanatnyilag legérdekesebbeket illeti — a 485 pesti céhbeli német szabó-mesternek nem egyedül a céhlegények soraiból kikerült 610 kontár, de a céhkeretek közül vallása miatt eleve kirekesztett (s ezért iparát a városi tanács által esetenkint kiadott engedélyek alapján folytató) 204 zsidó szabómester (meg az általuk foglalkoztatott 410 szabólegény)27 versenyével is meg kell küzdenie. S ha Pesten, ahol a zsidók a lakosság egészének csak 23 Mérei: Magyar iparfejlődés 362. 24 Ld. a 17. jegyzetben már hivatkozott iratot, i. h. 46 — 46. 25 Erről a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány Batthyány Lajos gr. miniszterelnökhöz, Pest, 1848. ápr. 4., OL '48ML MOIB 1848: 141. 26 Erről Vasvári Pál : Indítvány az iparűző és kézműves ifjúság ügyében, Vasvári Pál Válogatott írásai (szerk. és bev. Fekete Sándor). Bp. 1956. 290 — 291. 27 Pollák Henrik : Adatok a magyar izraeliták statistikájához, Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik szökőévre. Pest, 1848. 138.
