Századok – 1974

Történeti irodalom - Constantiniu Florin: Relaţiile agrare din Tara Romanească in secolul al XVIII-lea (Ism. Miskolczy Ambrus) 294/I

297 •TÖRTÉNETI IRODALOM sát nem teszi lehetővé, de tanulmányozása a további kutatások folytatása miatt elengedhetetlen még akkor is, ha most egész sor probléma csak hipotézisként fogalmazható meg". Hipotetikus jellegű a gabonatermelő majorsági gazdálkodás fejlődési lehetőségeire adott válasz is. A szerző a szakirodalom legújabb eredményeivel egyetértve hangsúlyozza, hogy ,,a mezőgazdasági termelés és a gabonatermelő majorság ösztönző faktorai majdnem teljességgel hiányoztak", részben a piac korlátozottsága miatt, részben azért, mert a földesúr robotoltatással nem akarta szökésig fokozni a paraszti ellenállást az állandó demográfiai válsággal küszködő fejedelemségben. Constantiniu ezt a magyarázatot egy újabb elemmel bővíti; nagy jelentőséget tulajdonít a bérleti rendszer elterjedésének. A nyugati életforma térhódítása a bojárság körében hatalmas összegeket kívánt. A bojárnak sem tőkéje, sem türelme nem volt birtoka kezeléséhez, inkább bérbe adta azt. A bérlő pedig a gyors nyereség reményében még a létező majorságokat is felosztotta a parasztok között, terményjáradék fejében. így ,,a majorság rendszeres megműveltetésének tendenciája a XVIII. század végén elhalt a bérleti rendszer térhódításával". A könyvnek több mint fele a fanarióta urakodók reformpolitikájával foglalkozik. A szerző végső értékelése szerint „a fanarióta uralkodók reformpolitikája, különösen a C. Mavrocordaté a földesúr-paraszti viszony alakulását a kelet-európaitól eltérő irányba terelte. Oroszországtól ós Lengyelországtól eltérően, ahol az örökös jobbágyság (serbie) konszolidálódott, Havasalföld az első ország Kelet- és Dél-Kelet-Európában, ahol a személyes szolgaságot eltörölték (a Habsburg-birodalomban alig négy évtized múlva került sor hasonló lépésre)". A szerző azonban finom árnyalatokat kidomborító elemzéseken keresztül mutatja be az 1746-os reformnak a konkrét tartalmát. A fanarióta reformpolitika célja az állami adók rendszerességének biztosítása és növelése volt, az állandó szökések, az adózók földesúri részről való eltitkolásának megakadályozása és az állami adó alól mentesített paraszti kategóriák felszámolása útján. A reformtevókenysóg fontos tényezője volt az ismételt török felszólítás az ország pénzügyeinek rendbehozására. Az ország adózóképessége egyre romlott. Egyes kimutatások szerint 1742-től 1745-ig 116 ezerről 70 ezerre csökkent az adózók száma. A kiút a „rumánie" (vagy „çerbie") eltörlése lehetett. Ez a jogi kategória elvileg korlátlan és bármikor rendelkezésre álló munkaerőt jelentett. A gyakorlatban két jól elkülöníthető réteget foglalt magában. Egyik a földesúrral szemben földhasználat fejében kötelezettséget vállaló jobbágy, mely inkább a „szerződéses" szabadokhoz állt közelebb. (Nem véletlen, hogy szabadparasztok is bojári „védelem" fejében vállalták a „rumán" sorsot.) A másik réteg a gyakran instrumentum vocaleként is kezelt „rob" szintjére süllyesztett „rumán", aki családjától elválasztható, adható-vehető, elzálogosítható volt. Értéke munkaerejében rejlett. Megöléso nem számított bűntettként, üldözendő gyilkosságnak sem, ha a tettes az elveszett munkaerőt új ember állításával pótolni tudta, mint ezt a szerző éppen egy kolostor rumánjónek erőszakos halála miatt nyújtott kárpótlás példáján érzékelteti. Ellentétben N. lorga megállapításával, miszerint a felvilágosodás eszméit is elsajátító bojárság minden ellenkezés nélkül fogadta volna a „rumánie" megszüntetését, vagy azzal a nézettel szemben, hogy a fejedelem csupán holt intézményt számolt fel, Constantiniu élénk színekkel írja le azt a küzdelmet, amely a bojári ellenállás megtöréséhez vezetett. C. Mavrocordat fejedelem végül el tudta ismertetni, azt hogy a „rumán" törvényesen szabályozott összegben megválthatta személyes szabadságát. Ugyanakkor az uralkodó bojárság kárpótlására csak a bojár rendelekzésére álló újabb, állami adó alól mentesített réteg létét ismerte el, ami a központi hatalom és a bojárság további konfliktusai forrásává vált. Ez a reform azonban megindította a jobbágyi kategóriák egységesülését. S ezzel a reformmal a szerző szerint a földesúr—paraszti viszonyban a személyi függőséget felváltja a gazdasági jellegű függőség. FI. Constantiniu finom műgonddal készített tanulmányában kutatásai új eredményeit, hipotetikus megállapításait a megoldatlan problémák egész sorának jelzésével egészíti ki, így is árnyalttá téve a konkrét történeti jelenségek elemzését. MISKOLCZY AMBRUS