Századok – 1974

Történeti irodalom - Otázky dëjin Středni a Východný Evropy (Ism. Niederhauser Emil) 292/I

293 •TÖRTÉNETI IRODALOM önálló nemzetet alkotnak, csakhogy nemzeti öntudatuk még igen kezdeti fokon áll. Frantiäek Jordán a cseh és a szlovén politikusok kapcsolatait vizsgálja a nemzeti megújulás korától az első világháborúig, bizonyos mértékig össze is hasonlítva a két polgári nemzeti mozgalom jellegzetességeit. Ctibor Necas az egyik cseh banknak, a Cseh Takarókpénztárak Központi Bankjának az első világháború előtti pénzügyleteit világítja meg, amelyek a Monarchián belüli szlávok összefogását célozták, de csakhamar magyar és román kapcsolatok révén összmonarchiai Habsburg-ellenes tevékenységgé váltak; csakhogy a bank ezzel túl is becsülte erejét, és csak nagynehezen tudta pénzügyi egyensúlyát 1914-re visszanyerni, tevékenységi körének, amely már a Monarchián kívülre is terjedt, szűkebbre vonásával. Zdenëk Konecny és FrantiSek Mainus a román csapatok részvételét kísérik nyomon Csehszlovákia felszabadításában. Henryk Batowski elfogulatlan tényszerűséggel sorolja fel a szláv államok diplomáciai kapcsolatait 1944—45-ben. Jerzy Slizinski felsorolja a Komenskyvel foglalkozó, 1945 utáni lengyel szakirodalmat. Néhány tanulmány nagyobb témát dolgoz fel, vagy nagyobb áttekintést nyújt. Székely György inkább a külföld tájékoztatására vázolja a szabadköltözési jog megvonását Magyarországon a XV. század derekától 1514-ig, utalva ennek kelet-európai párhuzamaira. Hasonlóan tájékoztató jellegű, jó összefoglalást ad a magyarországi török hódoltság elsősorban gazdasági-társadalmi problémáiról és a kutatás további teendőiről Perényi József. Richárd Prazák a cseh, szlovák és magyar nyelvújítás összehasonlító vizsgálata és kapcsolatainak megmutatása során a nemzeti megújulási mozgalmak kulturális szakaszának nagyobb kérdéseit is felveti. Sziklay László Vitkovics Mihály és Berzsenyi Dániel, két magyar (ill. Vitkovics esetében szerb—magyar) költő költői levélváltásának példáján mutat ja be az urbanizálódás problémáit Közép- és Kelet-Európában a XIX. század elején. Fried István méltányolja az osztrák kultúra, elsősorban az irodalom pozitív hatását 1815—1848 közt a kelet-európai kis népek, különösen a Monarchiabeliek kultúrájára, de hangsúlyozza, hogy ezek is hatottak az osztrákra, éppen ez adja meg sajátos jellegét, amiben eltér a némettől. Josef Kolejka kifejti, hogy Otto Bauer, az osztrák szociáldemokrácián belül ellenzéki állásponton, a balkáni nemzetek önrendelkezési joga mellett foglalt állást. Voltaképpen igen szűk témát tárgyal Hanns-Leo Mikoletzky: Ferdinand von Hardegg gróf, a Győr feladásáért 1595-ben kivégzett hadvezér özvegyének sorozatos kérvényeit török rabszolgáinak visszaadásáért, de ennek kapcsán bemutatja azt, hogy a Habsburg-birodalomban a XVIII. század második feléig a foglyul ejtett mohamedán török alattvalókat rabszolgákként tartották. Utoljára említünk két kis tanulmányt: mindkettő félreérthetetlenül a „tudományos melléktermék" címszó alá vonható, de azt is mutatja, mennyire érdemlegeset lehet ezen a téren is nyújtani. Richard Georg Plaschka „Két délszláv 1918 küszöbén" címen a szlovén ellenzéki polgári politikus, France Grafenauer és a horvát katonatiszt Stephan Sarkotic von Lovëen pályáját mutatja be. Az első már korán a Habsburg-birodalomtól való elszakadás gondolatához közeledett, de az 1920-as népszavazás során szűkebb szülőföldjén, Ausztriában való megmaradás mellett foglalt állást, Grafenauer egyideig Ljubljanában élt emigrációban, 1926-ban hazatért és visszatért eredeti foglalkozásához, az orgonaépítéshez. Sarkotié a császár személyes megbízásaként vette át Bosznia-Hercegovina katonai közigazgatását az első világháború alatt, és csak a Monarchia összeomlása után adta át a hatalmat, majd Bécsbe emigrált. Minelketten 1939-ben haltak meg. Plaschka erősen hangsúlyozza, mennyire nem látta egyikük sem a társadalmi problémák jelentőségét. A másik tanulmány Albert Soboulé, aki a Napóleon-irodalom néhány jellegzetességét foglalja össze, egyúttal magát Napóleont is jellemezve, Guizot szavaival, és arra utal, hogy a történetírásnak a továbbiakban a nagy ember mögött álló embereket, tehát a mélyebb gazdasági és társadalmi folyamatokat kell elemeznie, a demográfiai tényezők alakulását. A különféle nyelveken megjelent tanulmányokhoz általában rövid más nyelvű rezümék is csatlakoznak, kivéve Soboul francia nyelvű cikkét, ahol a rezümé hiánya még magyarázható, de Poliíensky nagyon érdekes tanulmánya mellől is elmaradt a rezümé. A rezümék általában a nagy európai nyelveken íródtak, de nem minden esetben, holott lengyel nyelvű tanulmány cseh nyelvű rezüméje nem segíti elő a kötet nemzetközi megértését. Magyarázható, de mégsem helyeselhető, hogy a könyv elején Macûrek 1960— 70-ben megjelent munkáinak bibliográfiáját találhatja csak az olvasó, azzal, hogy a korábbi munkák bibliográfiája a brnói egyetem évkönyvének 1961-es kötetében jelent meg. Mivel emlékkönyvet adott ki az egyetem, helyes lett volna Macûrek egész munk ásságának bibliográfiai bemutatása. Nem kritikai megjegyzés, csak észrevétel kíván lenni, hogy a tanulmányok több-